Vissza akarok térni a régi kerékvágásba. Very nice, de semmim sincs, amim akkor volt, mindenem eltűnt, és olyan magányos érzés, hogy néha eljátszom a gondolattal, hogy van egy pisztolyom, és akárhová illesztem kis testemen, csak meg kell húzni a ravaszt, és loccs. The end.
Sajnos azonban nincs pisztolyom. De ami azt illeti, hiába ez életem legszarabb, sőt legabszurdabb éve, és hiába ezek a kedves fantáziák, valamiért minden reggel felkelek. Őt pedig Minato-nak hívják. Teljesen tuti, hogyha ő nem lenne, már én sem lennék. Most minden reménytelen és bizonytalan, mintha sötétben próbálnék átmenni egy cérnahídon, ami felett tátong a semmi, de előttem tudom, hogy vannak dolgok, amiért érdemes nem beszerezni egy pisztolyt.
Rohadt beteg, de van benne logika. Mármint a pisztolyban. Mostanában elég sokat foglalkoztatott a "The end", még akkor is, ha tulajdonképp élni akarok, mert előttem van a jövőm, meg velem ez a csodás srác, és különben is, kell, hogy jobb legyen, igenis, kell, mert különben baszhatjuk az egészet, és nem csak én, hanem az egész világ. Csak most lenne jó kikapcsolni egy időre, úgy 5-10 évre, míg minden egyenesbe jön, míg elfelejtek mindent, és biztonságban leszek, nem akarok meghalni, mert azok ott előttem igenis jó idők lesznek, csak ezt a fost kell túlélni, ami bizonytalan és semmim sincs. (tényleg, kurvára semmim lásd: TB.) Szerencsére nagyon sok beteg regényt olvastam, és azokban elég sok szó esett az öngyilkosság különböző válfajairól. Írták, hogy akik megmérgezik magukat, azokra rengetegszer az ajtó előtt találnak rá, mert rettenetes kínjaik közt mégis inkább segítséget akarnak kérni, és túlélni, leugrani valahonnan - kiugrani valami elé nem túl sanszos, mert mi van ha túléli az ember, aztán olyan lesz a végleges "the end"-ig, mint egy paradicsom, eret felvágni olyan mainstream, felakasztani magam meg nincs kedvem, hisz mi van, ha oké, eltörik a nyakam, de túlélem. Fasza, mi? Szóval, pisztoly. Gyors, nem kimondottan tiszta, de azzal már törődjön az utókor. Márai... no mindegy.
Ne értsen félre senki, nem akarok tanácsokat osztogatni, csak mint azt már jóelőre kifejtettem, EZ az én blogom, aki olvassa, az ne tanácsokat vegyen belőle, hanem kussolva felebarátilag részvétkezzen felettem, aztán hagyjon békén.
Nem akarok meghalni, mert tudom, hogy mik a terveim, és menni akarok feléjük, de nem vagyok erős, és úgy érzem mindenki csak faszakodik velem. Mint például egy terhes csaj, akinek Anya folyamatosan a picsáját nyalta, erre nekünk áll, hogy altassuk el a kutyánkat, mert ő így nem akar gyereket nevelni. Teszem hozzá, a kutya sose jár át hozzájuk. Semmim sincs a régi életemből, csak a kutyám. Könnyelműen szórom az átkokat azokra a fantasztikus emberekre, akik még ezek után sem bírják befogni, és ott rúgnak, ahol bírnak. Így eme fent említett csaj ne lepődjön meg, ha a gyereke öt szemmel születik, meg csápokkal.
Rossz ember vagyok. Tudom, hogy nem lenne szabad, de elszarom. Önző vagyok, önző is, de kérem szépen, az vesse rám az első követ, akinek két anyja van. És az egyiket adja nekem.
Amúgy mostanában koránkelő lettem, minden cuccot elvégzek az oldalon, és ezer mást is csinálok, fordítok, meg feliratozok, meg mosok, takarítok... és már már alig van időm gondolkodni. Inkább csak, ha kurvára felbasszák az agyamat hülyeségekkel. Mindenki azt hiszi, hogy az ő problémái a leghatalmasabbak a Földön, én meg nézem őket, hogy de-kurva-szar-neked-baszod mert nem mehetsz nyaralni, mert lassú a neted, mert a faszid egy nyomorék, te meg egy riherongy divatkurva vagy. Mindenkit utálok, és ez nem vezet jóra. Legfeljebb az, hogy egyre inkább szeretem a kisgyerekeket és az állatokat. Mindenki másban csak a rosszat látom, és olyan szívesen megmondanám neki, hogy egy idióta vagy, és csúnya és kövér és kilóg a hájad a csillámpólód alól, és görbék a lábaid, és különben is, mit ugrálsz, mikor csak egy hülye kis picsa vagy.
Bántani akarok mindenkit. Érezzék, nekem mennyire fáj.
Mindjárt szeptember. Ez kicsit jó, mert végre vége ennek a kibaszott nyárnak, és mindjárt ennek a kibaszott évnek is, és hátha rendbe jön minden már.
Csak sajnos ez is magával hoz minden faszságot. Hát kérdem én, nem lenne egyszerűbb kicsit kikapcsolni ebből a faszságból????
De.
De nem lehet.
A címről: dal. Mostanában rá vagyok állva. K8 power.
bye: Taka
ui: tényleg nem leszek öngyilkos, aki meg a leírtakat komolyan veszi, bekaphatja a faszomat. Ha annyira idióta én nem versenyezhetek vele.
uiui: ha meg ez alapján leszel öngyilkos, basszon meg a pokolban az ördög egy ananásszal, te hülye
xD
