2019. december 24., kedd
2019. december 14., szombat
Serpa
Ki?
A serpa. Aki kirángat a gödörből, ha beleragadt a lábad, kihúz a szakadékból, ha belegurultál, meglök az utolsó háromszáz méteren, és mindig, mindig ott van, amikor kell. Tizenöt éve, sokkal jobban bárki másnál, lát, ismer, megért, elfogad, támogat, biztat, helyretesz és megmondja a frankót. Megváltoztat, de úgy, hogy a régiben is megmaradhasson minden. A legjobbat hozza ki, a maximumot, hiába hozott anyagból dolgozik, vakol, ha kell falakat épít, ha kell rombolja őket, vályogot vet, hidakat épít, összeszerel, villanyt vezet be, fényt hoz, és a fénytől lőn világosság.
Miért?
Mert segítséget kértél tőle. És ennyi bőven elég. Mert helyre akar tenni. Mert azt akarja, hogy rendben legyél. Mert segíteni akar. Sem időt, sem energiát nem kímélve.
Mit?
Mindent, amit hallanod kell, akkor is, ha sosem akartad hallani. Mindent, amit ki kell mondanod, akkor is, ha nem is tudsz beszélni. Mindent, mindent, amit kell, amit azért kell, hogy megtaláld a helyes ösvényt, hogy felkapaszkodj, hogy túléld, hogy kibírd, és amikor senki más nincs a hegy tetején, csak te, csakis egyedül rád süt a nap, és csak téged forog körbe a hideg szél, és a lábaid előtt hever a világ, akkor ő látja először, ő tudja először, hogy mennyire király vagy. Hogy büszke lehetsz magadra. Mert ebbe tízből nyolcan belehalnak. Mert ebbe kettőből egy belerokkan. Mert te vagy a kivétel.
***
Tudjátok, hihetetlen, milyen jó emberek vesznek körül. Beakad a levegő és nem találok szavakat. Ilyen nincs is. Döbbenet.
Bárcsak, bárcsak el tudnám mondani úgy, hogy ugyanazt mondjam, amit érzek. Hogy azt értsétek belőle, amit mondani akarok.
Hogy tudd, mit jelent ez nekem.
Sosem akartam emellett elmenni. Mindig azt akartam, hogy akik jót tesznek velem, azokkal én is jó legyek, hogy akik szeretnek, akiket szeretek, azoknak mindig elmondjam, hogy mennyire, hogy mindig minden kis jótett meg legyen hálálva, viszonozva legyen, és kvittek legyünk, mert iszonyat sokat számít.
De most, hogy ilyen sokáig ilyen szarul voltam, és még az iszonyatosnál is többet jelentett a hozzám való jóság, aránytalannak érzem, amit cserébe adhatok.
Mert most lett visszatéve a sínre az életem.
Sosem fogom ezt elfelejteni nektek.
Neked meg főleg nem.
A serpa. Aki kirángat a gödörből, ha beleragadt a lábad, kihúz a szakadékból, ha belegurultál, meglök az utolsó háromszáz méteren, és mindig, mindig ott van, amikor kell. Tizenöt éve, sokkal jobban bárki másnál, lát, ismer, megért, elfogad, támogat, biztat, helyretesz és megmondja a frankót. Megváltoztat, de úgy, hogy a régiben is megmaradhasson minden. A legjobbat hozza ki, a maximumot, hiába hozott anyagból dolgozik, vakol, ha kell falakat épít, ha kell rombolja őket, vályogot vet, hidakat épít, összeszerel, villanyt vezet be, fényt hoz, és a fénytől lőn világosság.
Miért?
Mert segítséget kértél tőle. És ennyi bőven elég. Mert helyre akar tenni. Mert azt akarja, hogy rendben legyél. Mert segíteni akar. Sem időt, sem energiát nem kímélve.
Mit?
Mindent, amit hallanod kell, akkor is, ha sosem akartad hallani. Mindent, amit ki kell mondanod, akkor is, ha nem is tudsz beszélni. Mindent, mindent, amit kell, amit azért kell, hogy megtaláld a helyes ösvényt, hogy felkapaszkodj, hogy túléld, hogy kibírd, és amikor senki más nincs a hegy tetején, csak te, csakis egyedül rád süt a nap, és csak téged forog körbe a hideg szél, és a lábaid előtt hever a világ, akkor ő látja először, ő tudja először, hogy mennyire király vagy. Hogy büszke lehetsz magadra. Mert ebbe tízből nyolcan belehalnak. Mert ebbe kettőből egy belerokkan. Mert te vagy a kivétel.
***
Tudjátok, hihetetlen, milyen jó emberek vesznek körül. Beakad a levegő és nem találok szavakat. Ilyen nincs is. Döbbenet.
Bárcsak, bárcsak el tudnám mondani úgy, hogy ugyanazt mondjam, amit érzek. Hogy azt értsétek belőle, amit mondani akarok.
Hogy tudd, mit jelent ez nekem.
Sosem akartam emellett elmenni. Mindig azt akartam, hogy akik jót tesznek velem, azokkal én is jó legyek, hogy akik szeretnek, akiket szeretek, azoknak mindig elmondjam, hogy mennyire, hogy mindig minden kis jótett meg legyen hálálva, viszonozva legyen, és kvittek legyünk, mert iszonyat sokat számít.
De most, hogy ilyen sokáig ilyen szarul voltam, és még az iszonyatosnál is többet jelentett a hozzám való jóság, aránytalannak érzem, amit cserébe adhatok.
Mert most lett visszatéve a sínre az életem.
Sosem fogom ezt elfelejteni nektek.
Neked meg főleg nem.
2019. december 6., péntek
S01E15
Nem sajog a seb, csak ha időváltozás jön.
Beforrt már, a var is lepergett, csak a rózsaszín új bőr érzékeny még.
Mert mély seb volt, ha hirtelen, rosszul nyúlok, érzem, hogy pontosan hol van a helye.
Na ez az a heg, ami mindig, de minimum nagyon sokáig látszódni fog, és ha halványodik is, ha lebarnulok, ott fog világítani.
Ez az a heg.
De nem bánom.
Mert meg lett mondva az igazság.
Beforrt már, a var is lepergett, csak a rózsaszín új bőr érzékeny még.
Mert mély seb volt, ha hirtelen, rosszul nyúlok, érzem, hogy pontosan hol van a helye.
Na ez az a heg, ami mindig, de minimum nagyon sokáig látszódni fog, és ha halványodik is, ha lebarnulok, ott fog világítani.
Ez az a heg.
De nem bánom.
Mert meg lett mondva az igazság.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)