Teknős és amazóniai pillangó

Haza akarok menni. Fogalmam sincs hol van, vagy hogy kinél, de olyan erős bennem ez a maró honvágy, hogy bele tudnék halni.

Nem bírom.

Nem bírom, hogy mindenért én vagyok a felelős majd a hibás, aztán a nyakam köré tekernek egy ultimátumot és megrúgják alattam a széket.

Dehát értem nem kár, belém mindenki belémrúghat és megkínozhat kedve szerint, hiszen nem tudom megvédeni magam, nincs körülöttem véderő sem.

Az a baj, hogy kellek, csak nem mindig. Takarodjak vissza a helyemre, oldjam meg a létezést egyedül, ne zavarjak senkit és legyek kibaszott elégedett és hálás.

Talán igazatok van, tényleg minden gonosz ami a világon van, az én vagyok. Talán tényleg ezt érdemlem.

De akkor csak még inkább halni szeretnék.

Köszönöm a figyelmet.

Buttinsky

FELVETTEK

Három év pokoljárás, küzdelem és az összetört álmaim összeszedegetése meghozta gyümölcsét.

FELVETTEK

Akik végig mellettem voltak, és tudják miért és mennyire fontos ez nekem, tegnap velem örültek, velem izgultak, kitartottak velem és egy pillanatra elfeledtették, hogy mennyivel de mennyivel jobb lenne anyával és apával is örülni.

Ezzel szemben pedig az, akitől most a legjobban esett volna a támogatás és akivel személyesen is megoszthattam volna a sikerem, arra sem volt képes, hogy a seggét felemelje miattam, vagy hogy ne rontsa el a kedvemet, ha már velem együtt örülni nem tud (mert kibírhatatlanul viselkedek... )

Sírni csak a győztesnek szabad. Szóval enyém a terep.

Legszívesebben a vár tetejéről üvölteném a világba mennyire boldog vagyok, ami talán elnyomná azt, hogy igazából mennyire szomorú is.

Itt az ideje annak, hogy felfogjam, milyen relációs jelek állnak egyenként köztem és az ismerőseim között. Hogy egyedül kell helytállnom, de lesz, aki ha a szomszéd utcányi, szomszéd városrésznyi vagy szomszéd városi távolságban van is, vagy ötszáz kilométer áll is közénk módot talál arra az éjszaka közepén, hogy osztozzon az örömömben, akkor is, ha az, aki a szomszéd szobában van, le se szarja az egészet.

Nota bene. Napraforgósat álmodtam. Világok közül is gondolnak rám.

ui: Sawa, nagyon büszke vagyok rád!

Akiért a harang szól

Áh... belekezdeni sincs értelme. Nyugaton a helyzet változatlan, az édentől keletre pedig nincs búcsú a fegyverektől, csak szigorúan ellenőrzött vonatok és szerelem a kolera idején.

Whatever.

Laputa

Mindig így kezdődik.

Aztán jön a futás meg a sikítozás.

Nem akarom így csinálni, hogy mindig ez legyen a vége, borítékolhatóan. Utálom ezt, még akkor is, ha mindig én játszom a tűzzel.

El akarom engedni, ami rossz, átélni a jót és hinni, szeretni, bízni, kiélvezni minden percét. Miért ilyen mocsok nehéz?

Hiszen a múlt héten úgy éreztem, enyém a világ, minden rendben, a rossz nem is létezik. Sütött a nap.

Most esik, hideg van, utálatos egy nyár, félek, tele vagyok kétségekkel, szomorúsággal és rettenetesen negatív vagyok. Mindent feleslegesnek érzek.

A világ nyomorult, lassú, hideg, szürke esőben áll, a sötétben egy jótét lélek nem sok, annyi sincs.
Hol suhan pajkos szellőként a világ? Hol zúgják g-dúrban a fákon a kabócák?

A múltheti érzést akarom. De legalább a hétfőit. Kell. Akarom. Most. S mindörökké.

Ámen.

i to shi

S lám, a saját életed helyett újra másét éled, készen eléd rakva egy, aminek határai, szabályai és bejáratott működése van.

A sok hangzatos, drámai kijelentés mögött viszont biztos alapzat áll, nem a tiéd. Egyik apró részlete sem, minden, ami te vagy felülbírálatik.

Tegnap éjszaka arra gondoltam, felesleges ellenkezni, olyan ez, mint a világ működésének megváltoztatása. Hasztalan küzdelem, a végén beleroppansz, fogadd el, fogadd el, hogy az erősebb kutya b*szik.

Különben meg, szerintem nem is létezem. Minimum a nagy számok törvénye kéne, hogy működjön, hiszen lehetetlen, hogy ennyi ember vegy teljesen semmisnek azt, aki s ami vagyok.

こんな私でも泣くのよ
誰にも　見せないけれど

choose your choice

Ma hallottam egy tök jót.

Ha valami szar van kibontakozóban, mikor úgy tűnik, hogy összecsapnak a hullámok a fejed felett, mondj annyit, nekem ez nem kell.
Nekem ez nem kell, így nem fogadom el.

Lovagold meg a hullámot, nyiss ernyőt a szaresőnek, de ne hagyd, hogy letaroljon. Hiszen semmi szükséged rá. Nem kell, hát ne fogadd el.

És én tudat alatt, észrevétlenül csináltam ezt az elmúlt héten. Egyszerűen nem feküdtem a vonat alá, hanem mikor megállt, felszálltam rá. This is it.

Tudom, hogy nem lesz mindig ilyen egyszerű, de ez most akkor is jól esett.

Gonna be alright. Asszem.

Livin' like dolls