2017. április 27., csütörtök

rákóczi csikótojás

Nekem nem kell segíteni, nekem nem kell jó szó, nekem nem esne jól egy tea, tőlem nem kell megkérdezni, milyen napom volt, az én családomat nem kell meglátogatni, az én barátaimmal nem kell kedvesnek lenni, engem nem kell emberszámba venni.

it's all

2017. április 18., kedd

That's your weapon, lady

Anyának tegnap volt a szülinapja.

Ha egyedül lettem volna, bőgtem volna és mardostam volna magam, de kapóra jött a húsvét, hogy a jófej, vidám rokonaimmal lehettem és nevetgéltünk és vicces emlékeket idéztünk fel, ez kellett.

Nagymamám mindig ad egy kupac lelki erőt, és azt hiszem most kicsit én is adhattam neki.

Egyébként meg azt mondta, hogy nagyon szerette anyát, mert noha volt, aki nagyon megsértette nem is egyszer, anya sose süllyedt le arra a szintre, hogy visszaadja. Mert annál sokkal elegánsabb volt.

Hülye vagyok és egy vakparaszt, hogy eddig ezt nem láttam. Hiszen hát persze!

Ha valaki azért rúg beléd, mert élvezi a reakciókat, amiket kivált vele belőled, a legelegánsabb, ha minden reakció nélkül hagyod.

Nem kapja meg az örömöt, hogy feldühített, sőt, felkúrja saját magát, mert te nem kúrtad fel magad, a tiéd pedig a nyugodtság jutalma. Ja, meg a tiszta kézzel megnyert harcé.

Anya, elegáns vagy.

Sosem süllyedtél le senkihez.

Megörököltem, csak használni nem tudom még. De már látom, hogy kell.

Jézus isten, mennyire hiányzol.

2017. április 14., péntek

2017. április 13., csütörtök

Elsikkadva

Mindenkit lefoglal a saját élete.

Rámnéznek, kipipálnak, hogy megvagyok, de senkinek se számítok és senkinek se vagyok elég fontos

annyira

hogy csütörtök este, mikor egyedül bőgök a sötét nappaliban, legyen bárkim is

aki

megölelne és azt mondaná, tudom, hogy nem csak sajnáltatod magad, hanem tényleg szarul vagy.

Vagy

legalább egyvalaki lenne most, aki megpróbálna felvidítani.

De boríték vagyok, faszom. Engem mindenki feladott.

Mostanában anyával álmodok.
Kibaszottul hiányzik.

2017. április 8., szombat

Ásókapa

Sajnos menthetetlenül hülye vagyok.

Minek akarok még mindig veled lenni?

Mikor meglépsz minden adandó alkalommal?

Mikor csak akkor érzed jól magad, ha nem vagyok a közeledben és nem is kell rám gondolnod?

Mikor csak a szükséges rossz szerepe jut nekem? Meg a porcelánkutyáé, aki ha nem kell, visszarakható a vitrinbe?

Mikor ha velem vagy, se beszélsz velem, ha mondok valamit, elengeded a füled mellett, vagy forgatod a szemed, milyen hülye vagyok?

Minek kell ez nekem még mindig??

Hogy lehetek ennyire hülye?

...




2017. április 2., vasárnap

Kukuríkú madafaka

Tudom, hogy akkor se lennék benne az első tízben, ha csak kilencen lennénk.

Tudom, hogy jó vagyok, ha kell valami, de ha én kérek, az elnapolható.

Tudom, hogy engem folyamatosan lehet mellőzni és ha szükségem lenne valakire, nagyon egyszerű engem cserben hagyni.

Ne félj, nincsenek illúzióim.

Tudom, pontosan jól tudom, hogy szar a személyiségem, ronda vagyok, kicsit se vagyok csinos, vagy jólnevelt, nincs humorézékem és semmihez se értek, legfőképp as beszélgetéshez meg a szociáliskodáshoz, tudom. Ne félj, pontosan tudom.

Tudom, hogy soha nem leszek már első senkinek sem az életében, hiszen azt is pontosan tudom baszki, hogy a soha fel nem merülő kérdés vagyok.

A tökmindegy.

Én tudom, baszki. Tudom.

A kérdés az, hogy te tudod-e, hogy ez az egész miattad van így, és te vagy az egyetlen aki ezen változtathatna??

Ébredj már fel, faszom.