2018. szeptember 9., vasárnap

what i want

Nincs szükségem arra, hogy támogass
hogy örülj a sikereimnek
hogy meghallgass, ha félek
hogy kiállj mellettem
hogy vigyázz rám, ha bajba jutok


de arra se lenne szükségem, hogy lánctalpakkal taposs a földbe

aztán számonkérd, miért nincs önbizalmam


ne.
mérgezz.
engem.

2018. szeptember 2., vasárnap

That person

Mindig én vagyok az az ember a többiek között, akihez nem kell szólni, akit mindegy hogy hívnak, akármilyen nevet lehet neki mondani, akinek nem számít a véleménye és odafigyelni sem kell rá, maximum gúnyolódni rajta, hogy milyen buta és milyen idétlen.

Akinek nincsen kisugárzása és ki nem szarja le, milyen a személyisége.

Akinél e legrondább ember is sokkal szebb, akin minden ruha szarul áll, akinek olyan a haja, hogy arról inkább szó se essen,

És mikor te férjhez mész, és boldog vagy, rohadtul nem fer azt mondani nekem, hogy ó majd egy két éven belül téged is feleségül vesznek és milyen kibaszott boldogok lesztek ti is, mikor mindketten tudjuk, hogy az az igazság, hogy én csak azért kellek, hogy legyen valaki, hogy őt ne baszogassák a szülei, miért nincs már valakije.

Mellettem meg lehet élni az életet, engem úgyse zavar, mellettem a sajátom úgyis csak úgy elmegy.

De nem baj, én nem akarok boldog lenni, mert semmi esély úgyse rá, akkor minek kínozzam magam azzal, hogy egyszer majd máshogy lesz.

Egyszerűen én nem vagyok alkalmas az életre.

Ez van.

C'est la vie.