Poppin' Apathy

Halihó.

Jöttem lelket locsolni. Fel. Nem elég, hogy összezuhant, még oda is ragadt, mint friss forró tükörtojás, beleolvadt a lelkem a valóság linóleumába.

Jelentkeztem egy kisregény pályázatra. Tudjátok, egyszer valamikor nem is itt, hanem az original Takán írtam, hogy kész a pszicho-m. Néhányan el is olvastátok, én meg vertem a seggem a boldogságtól, mert csak egyvalaki mondta, hogy reméli, hogy a kis hangok a fejemben nem suttognak olyanokat, hogy öljem meg őt álmában. (xD)

Szóval, jelentkeztem. Megcsapkodtam a karakterszámot, hogy beleférjen a 90 ezres keretbe (mondjuk még így se fért xD), és próba szerencse alapon beküldtem. Tudjátok, a vicc az, hogy csak vasárnap délutáni unalomból kerestem futó pályázatokat, és nem is nagyon akartam én jelentkezni, mert mindegyiken volt pályázási díj (jó nem nagy összeg, de akinek nincs, annak sok a kevés is.), itt meg nem volt, úgyhogy mondom adjunk egy esélyt a mandarinfának.

Már akkor is olvastam, hogy ha valaki netalántán, istenneadja bekerülne a készülő antológiába, attól kérnek egy kis anyagi hozzájárulást, de mondom mekkora az esélye?? Mármint értitek? Az első pofon a legnagyobb, a többit lassan megszokod.

Ma pedig látom a leveleim közt, mindenféle nagy csinnadratta nélkül megjött az értesítés, nyertem. Vagyis benne vagyok a legjobb tízben. Elsőre sikítottam egy döglött nyuszisat, hogy Minato befáradjon jogtöri tanulmányai közepette hozzám, majd bőgtem egy vidám sort, és letölöttem a tájékoztatót.

Ami olyan volt, mintha felszaladtál volna egy lépcsőn, aminek a tetején George Clooney áll egy nagy csokor fehér tulipánnal, és azt suttogja: Baby, let me be your valentine!... Merthogy nem kicsi kiadó, meg nem csak fiókos könyv, hanem könyvesboltos, Széchényi könyvtárba 6 példányos... csak ugye az élet nem habostorta, és Shigechan mindig felébred a pókemberes pizsijében.
58 ezer forintot kell fizetni kiadási hozzájárulásként, plusz 3 könyvet minimum megvenni. Na, jó, oké... nagyobb pénzekkel dobálóznak a népek, de nekem nincsen ennyim. Sőt. Két húszezrest még sose láttam egymás mellett, aztán itt rögtön három is kéne. Szóval felértem a lépcsőn, ennyire voltam George Clooney-tól, de ő fogta, és úgy mellkason rúgott, hogy meg sem álltam a lépcső aljáig, és odaolvadtam a linóleumhoz, mint a tükörtojás, a friss és a forró.

Mint akit felpofoztak.

Nem is értem. Mi történt??

Na. Megyek is. Csak meg akartam örökíteni az egész történetet az utókornak, frissében, melegében.
Minden mást máskor.

bye: Taka

Couch potato

Hali~

A mai napot megszenteltem édes semmittevéssel.

Vagyis, hát nem egészen, de édes volt.

Reggel felkeltem, fél órát gondolkodtam aludjak-e még egy fél órát, aztán mivel már úgyis mindegy volt, elbattyogtam a boltba. Bevásároltam apának, hogy ne kelljen a hétfőn boltba mennie, mert fáj a lába, és Teshó csak kedden jön haza. Megleptem magam egy csokis csigával, aztán nekiálltam mosni. Miután minden tiszta lett, kiteregettem, és nekiálltam varrni a cosplay-em.

Kiszabtam, mértem előtte, meg minden, csak nem kalkuláltam bele a mellbőséget, szóval feszes a kicsike. Mondtam is gyorsan Minato-nak, aki felhívott, hogy egyszerűbb lenne, ha nem lenne mellem, de hevesen tiltakozni kezdett. Ismert okokból. XD

Feladtam hát pár napra, most már "úgyis csak" összevarrni kell, és március nyolc azért még mindig elég messze van. Még akkor is, ha Teshónak kell csinálom egy Ai no gundan - Oda Sakura sapeszt meg kardigánt, vagy mi is az, ami rajta van... Pláne, hogy azt mondta, lehet be se öltözik. No mindegy, nem ez a lényeg.

Karácsonyra édes egyetlen házi sorozatgyilkosomtól (vagyis, hát sorozatban öl, de engem, sorozatosan egymás után xD), Sawa-tól (sok egyéb közt) megkaptam a K8 Eight Ranger című filmjét. Nem szokásom "ilyesmit" nézni, mert tekintettel vagyok az idegeimre (xD dehogy vagyok), de ha már megkaptam, biztossá vált, hogy akad majd egy délután, amikor a hét szuperjani köti le majd minden figyelmemet. Karácsonykor még nagyon féltem tőle, utána már a vizsgákra tanultam, és ekkor el is döntöttem, hogy ez lesz a jutalmam a jó vizsgaidőszakért, de a múlt héten még nagyon kicsinek éreztem magam hozzá, s nostanra gyűlt össze csak a bátorságom.

Igazából ismétcsak ismert okokon túl az is aggasztott, hogy felkúrja az agyvizem, ha elbasznak, elolcsóznak egy filmet, és csak arra játszanak, hogy legyen meg a nézettség az összepisált tinibugyik, nyálcsorgató öregasszonyok és kéjenc csúnyabácsik hada miatt. Viszont~ meglepett. Jó film. Kimondottan jó film. Persze vannak benne furcsa dolgok, de szerintem ez nemzeti sajátosság xD. Annyi problémám volt, hogy a feliraton istentelenül érezni lehetett, hogy szóról szóra (értsd: nyelvi fordulatok, szóösszetételek) az angol fordítása, isten mentsen tükörfordítása. Az egy dolog, hogy nem próbálták meg magyar szójátékokkal kiütni az eredetiket, hanem odaírták, hogy mire utal (amiket el se tudtam olvasni, olyan gyorsan eltűntek XD), mert egy, senki se olyan szerelmese a magyar nyelvnek, mint én, kettő kinek van erre ideje. De néhány megoldás kimondottan zavaró volt, például túlbonyolított szerkezetek, ilyesmik, amiket magyarabbul is meg lehetett volna oldalni. Dehát, ki vagyok én, hogy kritizáljak egy subbert, mikor mai napig meg akarom ölni azt a csajt, aki azt mondta, hogy túlfordítom a dalokat. xD

...

Tegnap éjszaka 9gag-on találtam egy képet, amin a legjobb animációs filmekből voltak kiragadva jelenetek. Volt köztük néhány japán is, klasszikus grafikával, és gondoltam rákeresek, hátha valahol fent vannak. A Hadashi no Gen címűt meg is találtam YT-t, és csodák csodájára volt hozzá magyar felirat somewhere over the rainbow xD Olvastam hozzá leírást, és kiderült, hogy Hiroshima bombázásáról szól. Mondom, ez nekem való, szeretem a II- világháborút (már ha lehet ilyet mondani), és valami megfoghatatlan oknál fogva vonz az atomenergia (... ezt nem is tudom, hogy lehet normálisan leírni... érdekel? Nem tudom. Nem igazán az atomerőmű, hanem az ilyesfajta "balesetek", szörnyű, és nem érem fel ésszel, hogy képes ilyesmire valami kis cucc, amit Isten a kék ég alá csöppentet a negyedik napon... értitek??) 

Szóval, lekaptam, és mondom ma megszentelem a hófűvást, elvackolok a radiátor mellé, beropizok, becsokiscsigázok (LOL XD) és nézek ki a fejemből. Először mondom, kezdjük a kemény dolgokkal. Eight Ranger kiszedve a tokból, benyomva a lejátszóba, rettegés, aztán nagyon kellemes csalódás. Mondjuk 10 perc se ment le, csengettek, utána öt, és csörög a telefon, aztán újabb tíz és sms... majd vége, még ki sem hűlt a proci, még meg se száradt Ezüst fogsorán a művér, már pergett is a Hadashi no Gen. Egy rövid ideig egészen aranyos sztori, persze nyomasztó, hogy tudom, mi lesz a vége, és a háború nem egy Walt Disney mese tejszínhabbal, de amikor ledobták az atomot, és minden teketóriázás nélkül szarráégtek, szétfolytak és minden lehetséges halálnemmel meghaltak az emberek/kutyák/lovak, éreztem, hogy nem szarral dobálozunk, meg lesz itt a JP faktor. Volt, hogy nevettem, mert vannak benne nagyon kedves motívumok, de átlag 10 percenként bőgni is van miért.

De ennyit az okoskodásról.

Majd még jövök, mert közben oviban is voltam gyakorlaton (már nem a filmek közben xD), és van mit mesélni, de most megyek, és folytatom tovább a couchpotato-södést :D

byebye

Taka

Apocalipto

Te meg én, tudod egyek vagyunk
minden csak innen tűnik lehetetlennek,
mások szemében "ő meg ő" leszünk
mint amilyen a föld meg az ég: egyek.

Te meg én... ha lecsukom a szemem látom,
minden álmomból felriadva ott van velem,
hogy nem volnék nélküled kezdetektől fogva,
és hogy te sem volnál már régen nélkülem.

Keményen és megdönthetetlen szabályok közt,
úgy állunk mi, mint a könyv fedőlapjai,
nem látjuk egymást egymást fogva tartva,
de bennünk összefogva nyugszik valami.

Fekete szemed úgy vonz magához,
látok benne minden bűnt, amit még nem követtem el
a világ végén járdaperemen sétálva
hallgatom ahogy végzet énekel.

Csábít minden rossz, amit az arcod képvisel
minden jó, mit sosem birtokolhatunk,
s bár nem tudom, én melyik oldalon állok,
hallak téged, és tudom, hogy mindketten meghalunk.

vizsgaidősuck

Haléj háó~ :3

A mai nappal véget ért a vizsgaidőszakom :D
Eredmények:

Fejlődéslélektan - 5
Gyógypedagógia - 5
Pedagógia - 5
Neveléstörténet - 5
Didaktika - 5
Szociálpszichológia - 5
Német - 5

:3 Páp tiráriám hopp páp tiráriám hopp hopp :3

Az első háromtól inkább csak féltem, mert azok a főtárgyak, de hálistennek a tanárnő az egyik nem debil tanárunk, szóval éreztem, hogy nem lesz baj.

A neveléstörténet végig töri, és inkább csak az zavart, hogy uncsi volt, de a didaktika tömény hülyeség.
1. szar anyag
2. a szar anyag szarul leadva
3. debil tanár
Azt hittem, meghalok, mire a végére jutottam, és nagyon féltem tőle, mert vannak homályos foltjai az anyagnak, de hálistennek nem azokat a tételeket húztam.
A szociálpszichológia se volt nehéz, csak még két ünnep közt tanultam meg, ezért féltem, hogy kiment a tudás szilveszterkor a sötétbe (sötétből sötétbe, megérthetjük, hogy nem látta volna a különbséget xD)
Német. No Comment. Nem. Nem és nem.
Amúgy be kellett mutatkoznom, aztán kérdezgetett németül, én meg mondtam, hogy nein. Erre felbuzdult és tovább kérdezgetett, én meg mondtam, hogy ja. Erre megint kérdezgetett, és mondtam, hogy nein, mire azt mondta, olvassak német újságokat, és hogy ötös, és mehetek. Vajon megtudom valaha, miről beszélgettünk?!
XD

Mivel Minato letudta az utolsó polgárjogi vizsgáját is, méghozzá ötösre, ma délután, holnap és holnapután punnyadunk. Mert megérdemeljük.  :3
Sajnos, emiatt ma meg kellett ennem egy doboz somlóit. Feláldoztam fiatal testem a haza oltárán.

Egyébiránt pedig. Oh. Megvan az anyway tökéletes magyar fordítása: egyébiránt. No mindegy, szóval XD

Már elkezdtem a március 8.-i animefarsangra készülni copslayügyileg. Most egyedi leszek~ XD Meguntam, hogy azt mondják, nem hasonlítok az adott karakterre, szóval nesze, most tudatosan nem fogok! Lefogadom, most az lesz, hogy kire hasonlítok és kitől nyúltam az ötletet XD
Majd ha haladgatok vele, elárulom terveim is :3 Addig szívjátok a fogatokat, kedves másfél olvasóim :3 xD

Aztán.
Elhatároztam, hogy költeni fogok magamra. Megcsináltattam az órám, és fogok venni egy fülgyűrűt. Bizony. Szükségem van Taka szeretetére.

Na, megyek. Szeretem magam.

XD

bye: Taka

Gochatto shichatte

Hali ~

Boldog új évet! Ha még nem mondtam volna.  :D

Élménybeszámolni fogok, akit nem érdekel mehet. (xD ha jött egyáltalán xD)

A téli pihenő legnagyobb része tanulással telt, mint mindig. Illetve fordítgattam, meg baszakodtam a Sony-val, és az élet nagy dolgain agyalásztam.
Voltunk rokonoknál, rokonok voltak nálunk, és ünnepeltünk csendesen, mint mindig.

Halmajon megint nagyon jó volt, nagyon szeretem őket, nagyon nagyon. :D Mindig olya vidám leszek tőlük, és annyira örülök neki, hogy nem vagyunk olyan család, hogy leülünk az asztal köré, aztán fel se nézünk, csak beszélünk el egymás mellett.
Nevetés, közös kártyázás, boldogság, még akkor is, ha legszívesebben egyikünk se vigyorgott volna. Jól van ez igy.

Babázás. Minato kisebbik bátyjának kicsi lányval, aki karácsonykor még alig volt 10 napos. Nagyon cuki, és bár nagyon megszenvedtek vele, míg előbújt, imádják. Nagyon sokat jár rajtuk a fejem, mennyit fogom én gyömöszölni, és mennyit fogok vele játszani, te jó ég :D Nagyon várom, hogy végre ne "csak" újszülött legyen, hanem baba, aztán gyerek, meg ilyenek, és lehessen labdázni vele, meg homokzni, meg minden királyság :D Éljenek a gyerekek!

Szilveszter. Minato, Sawako meg én Minato apujánál voltunk, őriztük a házat, megnéztünk két filmet, ettünk pizzát meg perecet, és örömmel tapasztaltuk, milyen levéltetűnek lenni májusban. Az egész ház ugyanis tele volt katicákkal, tudjátok, ezekkel a harlekin katicákkal, vagy mi a nyavajákkal. Nézzük a Gru kettőt, erre egy katica átrandomkodik a képernyőn. Beszél Sawa, egyszercsak halálra vált arccal Minato mögé mutat, és ennyit mond remegő ajkakkal: "Ott mászik!!!"... XD
Meghallgattuk Áder beszédét, meghallgattuk a himnuszt, koccintottunk, majd kimentünk az erkélyre megnézni 5 város polgárainak magántűzijátékát.

Lényegében nagyon jó volt a karácsony és a szilveszter is, amennyit ki lehetett hozni belőle, kihoztuk. Lájtos volt, tény és való, de egyikünk se vágyott többre. Mert minek? A sok művilág buli helyett valami, amihez biztos közöd van...

Jaj és igen. Rájöttem, mi az, ami a leginkább felidegesít az emberekben.
Az óvoda.
Nem, nem az, ha valaki dili, vagy lökött, vagy hülyéskedik, mert pont ez az, amit szeretek a legtöbb emberben, akit szeretek.
Hanem sokkal inkább ez az éretlen, sehová sem vezető dedózás.
Sajnáltatni magunkat, fel nem fogni, hogy a másikak is van élete, nem megérteni, hogy bizonyos dolgoknál vannak fontosabb dolgok, lehordani a másikat mindennek, besértődni és megszüntetni mindenfajta kommunikációt, aztán picsogni, és a legidiótább érvekkel vitázni... Kérlek. Én ebből nem kérek.

Kinőttem már belőle, és nem is akarok visszamenni a sárgacsoportba. Mindenki azt csinál, amit akar, persze. De akkor ezek szerint én is~ :D

A témában pedig nem óhajtok többet írni, bár megeshet, hogy megint felbasszák az agyamat. Dehát, ilyen az élet.

Mostanában amúgy gondolkodtam versen is, de sajnos kapacitásaim lefoglalja a tanulás, szabadidőmben pedig vagy fordítok, vagy a blogregényt nyűvöm, no meg azon gondolkodom, mit talál még ki a gépem. Most a legújabb, hogy ha írok, minden szót aláír (kivéve a kötőszókat, komolyan xD) pedig a gép nyelve, a word, a böngésző és a billentyűzet is magyarra van állítva. Meg ami magyar, az alapból magyar, értitek.

Már nem reménykedem, elfogadom a sorsom. Mondjuk ebből akadnak is problémák. A múltkor a Sony Vegas valamiért nem mentette a videó alá a hangsávot. Vagyis mentett valamit, ami leginkább arra hasonlított, mint mikor a magnóba beleég a kazettaszalag. Mondom, biztos az a baja, hogy nem HD-ba mentettem a videót, megpróbálom úgy is. Na, csak közben eltelt egy éjszaka, az emlékeim törlődtek. Másnak tanultam, és úgy kettő körül ültem neki lementeni a videót újra. Négy óra múlva füstölő proci melett kész lett, és megnyitottam, direkt a hang miatt, különben nézetlenül szoktam feltölteni -ebből is mennyi baj van xD- de semmi hang nem volt.

Na, itt estem hanyatt. Történt volt ugyanis, hogy két nappal későbbre kellett az ominózus videó, és ha nem lett volna kész, engem felnégyelnek, és a világ négy legkevésbé idollakta ponján kitűznek, és ahol a fejem van, ott az idők végezetéig a Kis Vuk című fosományt vetítették volna. Nem is, ott is, ahol a többi testrészem lett volna, ott is, szenvedjen már más is. (xD amúgy nem, csak én lettem volna szomorú xD)

Gyorsan írtam THN-nek/nak (xD), hogy baj van, meghalunkmind. Elsírtam bánatom Sawako-nak, írtam Miya-nak, írtam előző életem, megboldogult gyermekkorom, puhapöcsű bakfislelkem (dat képzavar XD) két szerelmének (szerűségének xD), akik értettek (emlékeim szerint xD) a Sony sunyiságaihoz, majd egy volt évfolyamtárstól megkaptam, hogy >,<" nem tudok különbséget tenni hangfájl és hangfájl között (XD igen, neked megvan ez a tudás, nekem meg megvan a lelkem xD), jelentkeztem egy Sonyfan csoportba, kerestem Google-n >aki találgatott össze-vissza, egyem meg.. xD< aztán végül lementettem a videót mp3-ba, hogy majd moviemaker-rel alávágom.

Kész lett, megnyitottam, semmi hang. Még a kazettaszalagégetés se. Ami már az előbb se volt, mondjuk. XD
Mondom itt már nem szarral dobálózunk, komoly a baj, nekiestem végignézni, mindent úgy csinálok-e, ahogy egy héttel azelőtt, mikor az utolsó még normális videó kikerült a prokilenc-gyárból, bepánikoltam, hogy meghalt, és többet mégegyszer rá nem veszem Minato-t, hogy feltegye a gépemre, mert annyit szerencsétlenkedett vele három éve, hogy majdnem megözvegyültem. Apáról sajnos szó sem lehet, ő már évekkel ezelőtt megmondta, Sony-t csak akkor hajlandó telepíteni nekem, ha első hibánál belebaszhatja a baltát a gépembe (értsd. képembe xDXD).

Aztán beletörődtem, hogy nem lesz kész a videó elsejére, szóval hátradőltem, és gondoltam élvezem kicsit a Juke Box-ot, benyomtam szépen az egyik dalt, aztán hallgattam a semmit. Na itt elkezdtem gyanakodni. Megnyitottam a Media Player-t, és szomorúan konstatáltam, hogy le volt tekerve a hang. A picsába.

Beismertem vereségem. Szóltam Sawako-nak, szóltam Miya-nak, letöröltem a segélykiáltásom Facebook-ról, leültem, és fél órát röhögtem. Aztán írtam THN-nek/nak, és Minatonak is. Tudja mindenki, hogy nem vagyok normális! XD

Jobb ezt tudatni.

Nade, elég ennyiszer.

Most lépek. Jók legyete, majd jövök. Byebye:

Taka

What I want for

Hali minden kicsi olvasóm, de mindenek előtt most hali, 2014!

Szeretnék előre leszögezni pár dolgot. Minden tiszteletem a tiéd, de az elődöd a legabszurdabb év volt, amit a föld a hátán hordott, hát kérlek alássan, légy jobb.

Mit akarok?

- Meg akarom csinálni a nyelvvizsgát. Tanulni fogok, becsszó, de adj esélyt.

- Rendet akarok tartani a táskámban. Komolyan, milyen már, 22 éves nő, akinek nem lehet kinyitni a táskáját, mert akármikor kimászhat belőle egy tenyésztett vajas zsemle??

- Nem akarok enni este 6 után. Ez fontos, mert nem akarok olyan lenni, mint Büdi Erik, hogy a seggem nagyobb a fejemnél. Egyelőre Fej-Segg 1-0, de ez még változhat.

- Ne nyomkodjam már a hasam, ha fáj, na~ ez csak nagyon idegesít

- Ne sértődjek meg hülyeségeken, főleg ne hülyék hülyeségein

- Legyek jóindulatúbb, vagy legyek többet. Néha igazán geci vagyok

- Igyak több tejet! Mert nagynak és okosnak lenni jó. Meg mert 26 fog kell.

- Meg a legalapvetőbb: 

Adjon az Isten 

szerencsét, 

szerelmet, forró 

kemencét,

üres vékámba

gabonát, 

árva kezembe 

parolát,

lámpámba lángot,

ne kelljen

korán az ágyra hevernem,

kérdésre választ 

ő küldjön,

hogy hitem széjjel 

ne dűljön,

adjon az Isten 

fényeket, 

temetők helyett

életet - 

nekem a kérés 

nagy szégyen,

adjon úgyis, ha

nem kérem.

Amúgy pedig rájöttem egy nagyon fontos dologra, csak hallgatni nehéz rá. Nem azoknak kell dolgozni, akik csak a rosszat - vagy többet a rosszat, mint a jót - látják benned. Hanem azoknak, akik szeretik, amit csinálsz. Az se gáz, ha az te vagy egyedül. xD

~ちょっと病弱なセブンティーン

今日も映画みたいな夢うつつ

愛も絶え絶えの景色だ

そこでどんな夢見てもしょうがない

回る発条のアンドロイド

汚物 ヤンキー 公害 メランコリー

知ってほしいんだ全部

そう君の手を引き連れて戻すのさ~