Porco rosso

Marha jól elvagyok, amíg nem feszítem be magam a jövőn való töprengéssel.

Komolyan, ha leszarom, az le van szarva. Elengedem. Élvezem a pillanatot, boldog vagyok, elégedett, és a világ rózsaszín.

De amikor elkezdek agyalni azon, hogy akár csak hónapok múlva is mi lesz, hogy lesz, vagy akár csak arra gondolok, hogy valamit változtassak, annyira kész leszek, hogy aludni se tudok.

Ez nyilván nem jó, de megvilágosított. Azért volt bennem ez a feszültség régen folyamatosan, mert nulla biztos pont mellett folyamatosan azon agyaltam, hogy hogy lesz. Hogy bármi hogy lesz, akár holnap is hogy lesz.

Most, hogy elkerültem a golyót, kicsit leizzadva lihegek egy felfordított autó mögött és azon agyalok, hogy basszus, a többit is el kéne kerülni. De nem tudom ki akar még lőni rám.

Éjszaka sokáig fent voltam, és szólt az IQ rádió, de közben valami más is megmozdult. Elkezdtem ugyanis egy verset formálgatni magamban, annyi annyi év után.

Írni kéne.

Újra.

Dead pixel

Minden annyival jobb. El se tudom mondani mennyivel.

A föld kerek, a világ nagyszerű.

Rengeteget nevetek, jól alszok, edzek, filmezek, olvasok.

Nagyon sok jó ember jött az életembe, akik fantasztikusak velem.

Ezzel én most elégedett vagyok.

Már nem opció, hogy meg akarjak halni.

Ennyin múlt az egész.

De.

Hiába van ez már így hosszú hetek óta, annyira, hogy már állandónak is nevezhetném, mivel körülbelül hat éve nem voltam ilyen hosszú ideig jól, attól tartok, egy döglött pixel maradt azért.

De ezzel semmi baj nincsen, azt hiszem, ebből csak így lehetett kijönni.

Köszi mindenkinek, aki velem van.

Nagyon nagyon szeretlek titeket.