Érdekes.
Néha tök biztos vagyok benne, mit akarok, néha meg tök biztos vagyok benne, hogy fogalmam sincs róla.
Néha elég lenne kevesebb is, néha sokkal több se.
Nem tudom mi ez, talán egyszerűen ilyen vagyok, vagy egyszerűen nem vagyok idevaló.
Tudom már régen, hogy felesleges akarnom, hogy boldog legyek meg elégedett, és feleslegesen teszek érte, hiszen az én sorsomat mindkettő elkerüli. Annyit akarok csak, hogy elérjem minden kitűzött célom, aztán majd lesz valahogy.
De megtorpant ez a kettős érzés, hogy néha így, néha úgy a jó. Nem látom, mit kellene tennem, csak azt érzem, nem szabad engednem.
Úgy kell lennie, ahogy eldöntöttem, mégha egyelőre nem is tudom, hogy jutok el odáig.
