Furcsa karácsony. A legfurcsább, hogy megvolt a régirégi várakozás-élmény, csak közben ugye mégse ugyanaz.
Folyamatosan írom a megfigyeléseimet az Okosfánkos füzetembe, kíváncsi vagyok, hogy ha egyszer Fiatalabbbácsi lecsekkolja, lát-e benne majd értelmet.
A felhegyzések és a hangulatok kétfélék. Vagy Vad fruttik/Hiperkarma dalszöveg vagyok, vagy egy Furby a Happy Mealből. De egyébként jó, mert elhatároztam, hogy most az egyszer nem valakinek fogok írni, így mi sül majd ki belőle. Eddig ugyanis mindig ugyanaz történt, mint amikor személyesen játszottam szerepet mások előtt, ha írtam, eldöntöttem akarva akaratlanul, kihez szól, és ugyanott voltam, ahol a part szakad, mert ha szól valakinek, akkor az már valamilyen. Ezt pedig el akarom kerülni.
Soha ilyen őszintén nem írtam még... Ha visszaolvasok, teljesen le tudok döbbenni. Vannak részek persze, amikor mondjuk egy "levelet" írok és akkor címzem valakinek, és ezeket nem is lenne baj, ha elolvasnák, de minden mást a sírba viszek magammal.
A helyzet egyébként kefir. Nem hittem el, hogy ha fáj a gyomrom, a kefir használhat, de mégis. Nem hittem el, hogy az idő segít, ha telik, s míg telik, jól használom fel. Most már nem szar folyamatosan, de ha szar, akkor nagyon. De tudjátok mi van?
Meg tudom látni, hol a hiba és oda tudok figyelni rá, hogy ne kövessem el egymás után tizennégyszer, csak kisebb szünetekkel négyszer ötször. A baj ott van, hogy kellene egy örökpanorámás serpa, aki vezet, nem csak kéthetente egy jó másfél órára egy. Tudom azért, hogy az a serpa bennem van és jó lesz, amint előjön, csak addig kell kibírni türelemmel, amíg hajmeresztő kettesben lenni Takával.
Vannak amúgy nyereményeim.
- Rájöttem, vagyis inkább megtapasztaltam és valóságossá vált, hogy Közlegény valóban mindig ott van nekem. Ez a legjobb érzés mind közül. Tudni, hogy mindegy mit írok neki, válaszol, de úgy, hogy vigyorogjak és valóban jobban érezzem magam. Törődik velem. Suki van.
- A családom megértőbb, mint hittem.
- Jó, hogy mikor azt hittem, egyedül leszek otthon, elhívtak magukhoz. Jó tudni, hogy nem kell magányosnak lennem, én irányítok.
- Avi egyszerűen szerelmes belém.
- Megtaláltam a fekete nadrágom.
- Rengeteg régi képet találtam, ezeket mindig olyan jó nézegetni.
- A fánkos füzet sok okossága.
Nem lesz baj. Taka, nem lesz baj. Csak, ha majd nagyon rossz lesz, se felejtsd el ezt az érzést.
A jövő és minden még bizonytalan, eljövendő dolog úgy tűnhet, mint a tejköd, nem mersz előrelépni benne, mert az orrodig se látsz, és félsz, hogy szakadék van előtted. De tudod, nem biztos, hogy az.
bye: Taka
