Haszonállat

Hali.

Képzeljétek, dolgozok és élvezem! Nagyon jó helyen, nagyon jófej emberekkel, nagyon jó munkát. Persze nem tanítás, ami a hivatásom-lesz-, de ahhoz képest, hogy nem az, ahhoz képest fantasztikus. Korábban azt hittem, csak az nyújt majd boldogságot, de most, hogy ezt csinálom, érzem, hogy másra is képes vagyok. A visszajelzések pedig azt mutatják, hogy tényleg.

Talán segít az is, hogy nem úgy fogom fel, hogy ez a vég, hanem úgy, hogy ez egy lehetőség, hogy később az legyek, aki akarok. Szóval ez az oldal most okés. Amiért nagyon hálás vagyok. Tényleg nagyon összedőlni látszott minden, most legalább van pár új téglám, ami tart, majdhogynem egy egész láb! :D

Persze a többi, leomolni kész dolog ugyanolyan, mint volt. Sőt. Olyanabb. Talán a nagyobb terhelés, vagy akármi, amire foghatnám még. De az a fél láb most igen megtart, nem enged sírni és megtántorodni. Egyszerűen csak sajog a többi. Nem fáj, most jó. De sajog.

A cím sem a munka miatt van, hanem más miatt. Rájöttem ugyanis, hogy mi az a pont, amíg érdekes vagyok másoknak. Amíg megteszek dolgokat. Amíg tudok segíteni, amíg tudok szórakozást nyújtani, amig valamire jó vagyok. Amikor ezt kihasználták, kimerítették az erőforrásokat, vagy már csak unják, dobbantanak. Egész szépen le lehetett ezt vezetni magamban. Ezt persze nem írom le. Nem akarok személyeskedni (xD)

Jó, igen, én sem vagyok tökéletes, nyilván közrejátszik, hogy nem vagyok valami nagy durranás, csak elkábított az a sok mese, amit eddig láttam. A mindent legyőző barátságról szóló könyvek, összetartó emberekről szóló sorozatok... Mindig azt hittem, egyszer majd megismerem azokat az embereket, akikkel majd velem is megtörténik, volt, hogy azt hittem, igen, ez az, de rá kellett jönnöm, hogy számomra ez nem létezik. Egyszerűen nem elérhető cél.

Kezdem kiismerni magam. Megérteni a lehetőségeim, a határaim, meg a körvonalaim. Elég bonyolult fickó vagyok etéren.

Elég magányos érzés egyelőre, mert bár megértettem, felfognom még nem sikerült. Egyelőre olyan, mint mikor hazamész egy koncertről, és egész este a dalok mennek a fejedben, és hiányzik a zaj, a dübörgés, a tömeg, olyan izgatott vagy, mint ott, de tök egyedül. Tök egyedül, a csendben.

Na mindegy...

byebye

Taka

az a patás fickó.

daredemo dekiru

Bárkit könnyen megismerhetsz, ha tudod, hogy beszél az anyjával, hogy bánik egy kutyával és mennyire éli bele magát, ha politika kerül szóba. 

byebye Taka

Sun will soon rise

Van egy visszatérő rémálmom.
Zajlik körülöttem javában az élet, történnek a történések, mindenki teszi, amit tesz, én pedig érzem, hogy valami nem stimmel.
El akarom mondani valakinek, mi a baj, meghallgat, de nem érti, nem tesz semmit ellene, én állok, sikítok, sírok és nagyon félek.
Az emberek nem értik, mi bajom, aztán már nem is törődnek velem, nem is néznek rám, folytatják, amit addig csináltak.
Én dühös vagyok, csapkodok, ütök-vágok mindent és mindenkit, aki a közelembe kerül, de nem jön a megváltás.
Aztán már magam ütöm, verem a fejem a falba, csorog a vérem, fekszem a betonon és senkit sem érdekel.

Sírok, dühös vagyok és nagyon félek.


Ilyen, ha valaki előtt lejátszódik az élete??

bye

Taka

Minden csoda 3 napig tart

Azután minden kezdődik előlről a megszokott menete szerint. Minden csoda három napig tart. Amelyik nem, az soha nem is volt csoda, az a valóság.

és minden kezdődik előlről.

bye: Taka

The 8th deadly sin

A legnagyobb hibáért, amibe eshetsz, a legnagyobb bűnért, amit elkövethetsz, nem Isten előtt felelsz.
Ha beáll a sötétség, ha már elmondtad az imát, amikor már hazamentek a szentek, ott maradsz egyedül, saját magaddal.

Nincsenek jó szabályok rá, nincs keményen kőbe vésve, mit nem szabad tenned, mint mikor "ne lopj" vagy "ne ölj embert", neked kell rájönnöd, meddig mehetsz el, hogy a sötétben ne undorodj magadtól. A megismerés pedig magával hozza, hogy újra meg újra bűnbe esel, mígnem rájössz, mit szabad és mit nem.

Egyetlen tanácsot adhatok.

Nem számít az igazság, egyesegyedül a diplomácia számít. Légy jó diplomata, mondd azt, amit elvárnak tőled, amit hallani akarnak, amitől előbbre jutsz, amitől pozitívabb elbírálás alá esel. Hogy mi az igazság, felejtsd el, legalább rövid időre, te tudhatod persze, magaban néha elmormolhatod mantraként, hogy megnyugtasd magad, "Jó ember vagyok, mert igazából...". Az esztelen önfeltárás magamutogatás.

Tudod a világ hatalmas. Több, mint hétmilliárd ember futosgál rajta ész nélkül, és bátran állíthatom, senkit sem érdekel, mi az igazságod. Feleslegesen álltatod magad, ha azt hiszed, a titkaid megőrzik, az érzéseid pedig biztonságba kerülnek. Mert valójában minél több embernek árulsz el minél többet magadról, annál sebezhetőbb vagy.
Nem ismernek majd annál jobban, ez hülyeség. Nem szeretnek majd annál jobban, ez hazugság. Nem leszel egyedül, ez önámítás.
Egyszerűen csak nagyobb felületet hagysz magadon, amin támadhatnak.

Mert mindenki erre játszik, hogy a saját haladása érdekében ott és akkor tiporjon el, amikor lehetséges.

Tudod te, csak nem akarod megérteni. Felesleges lázadnod a "rendszer ellen". Elég, ha nem fogadod el, belül. Senkit nem érdekel. Változtatni úgysem tudsz rajta.

A legnagyobb hiba, amibe eshetsz, a legnagyobb tévedés, amit életed során elkövethetsz, a nyolcadik főbűn az őszinteség.



>scarescrow<

bye: taka

Quid distant aera lupinis #1

Mi a különbség igaz és hamis között?
Van egyáltalán különbség? Vagy minden csak nézőpont kérdése?

Beszakad a fülem és már nem is érdekel, beletörődtem, ez van... Véletlenül sem lehet egy fél óránál tovább béke >ugyan már! csend<, dugd be a füled Taka, vagy ne is figyelj oda. Például megdícsérlek, ma elég gyors voltál.

...

Igaza lehet itt bárkinek is? Vagy minden csak egy elbaszot részeg illúzió, van valami köze a valósághoz, de igazából azon már túl van és egyszerűen csak olyan, mint egy begőzölt bika, megy és nem is érdekli, kit döf a szarvára?

...

Quid distant aera lupinis... #2

Tudom, hogy ott vétettem, hogy nem ápolok kapcsolatokat. Igazából olyan bűn ez, amiről az elkövető, jelen helyzetben én, pontosan tudja, hogy elkövette, de nem érzi a súlyát, csak esetleg a következményét.

Nem érdekelnek mások.

Mármint persze, érdekelnek, de csak olyanok, akik nem bántanak meg minden egyes szavukkal. Értitek?
Van egy ismerősöm >ugyan már! negyvenhét< akivel sokáig szinte minden nap beszéltem, de egy idő után mindig ő kezdeményezett és elege lett ebből.
Kiírta Facebookra, hogy aki őt nem keresi sosem, azzal ő nem akar semmit kezdeni. De tudjátok mi az igazság? Hogy kerestem volna én, ha.
Ha nem lett volna minden beszélgetésünk tele azzal, hogy bármit mondok, az hülyeség, én hülye vagyok, nincs igazam, én ezt úgysem értem, ha pedig megvédtem magam, szemét vagyok, nem értek semmit és különben is, hogy jövök én bármihez is.

Az életem ilyenekkel van tele. Rövid, megalázásokkal teli, agresszív kapcsolatokkal, ahol sosem kérdezik meg, velem mi van, de ha magamtól elmondom, akkor sem lel megértő fülekre.

Régebben sírtam az ilyenek felett érzett veszteségen, hogy mi lett volna, ha mégis barátok >ugyan már! ismerősök< maradunk? De mostanra csak fáj, s kezdem elfogadni, hogy mindig én vagyok az a kapcsolatban, aki azért van, hogy a másik nagyot rúgva belé, jobban érezze, többnek érezze magát.

De mindezen túl kezdek eljutni még egy következtetéshez. Nem érdekel. Nem ápolom a felesleges kapcsolatokat, higgye csak azt a világ, hogy magányos típus vagyok, talán igaza is van. Mert nem az, hogy nem ismerek olyan embereket, akiket méltónak tartok arra, hogy titkokat bízzak rájuk, lehetséges, hogy az én vétkem.
Az én igen nagy vétkem.

Egy valaki nem enged kétségbe esni. Minato. Mert neki mindent elmondhatok, és az esetek többségében meg is érti, úgy, ahogy az odabent van. Miatta sosem érzem magam se rossznak, se jónak, csak pontosan annak, aki ő is.

Minden másra pedig ott a Master card.


de hát mit ragozzam, kedves 0 olvasóm. Tudjátok ti.

"Nem érdekel, ha nem kérdezel, mert nem érdemled meg a választ"

"Rendben lesz minden? Nem. De egyszer mindennek vége lesz."

Nota bene.

Meg kellene végre, ennyi idő után tanulni, hogy:

1. Nem bízunk senkiben.
2. Nem hiszünk senkinek.
3. Nem várunk el senkitől semmit.
4. Nem akarjuk, hogy fontosak legyünk valakinek.
5. Nem akarunk megérteni másokat
6. Nem akarunk szeretni senkit.
7. Nem mondunk el senkinek semmit.

Még ha nagyon magányos is, még ha égeti is a szánkat a szó, a szívünkből csordul ki a rengeteg érzelem, a szemünkből a könny, ideje megérteni.

Taka, nincs olyan, mint a tv-ben, a regényekben, a fejedben.

Téged Anyán és Minaton kívül nem szeretet senki.

Soha nem leszel annyira fontos az embereknek, mint ők neked. Fogd fel végre, mert mindig ez lesz, ami mindig is volt. Fájni fog és egyedül maradsz.

Eleve egyedül könnyebb, értsd meg, akkor hozzászokhatsz.

>>scarecrow<<

"Az emberek elmenekülnek, ha megismernek. De én nem mentem el. Állj fel."

Can I read out your name?

"Az ilyen embereket, mint mi, akik olyasmit tesznek, amiről mások úgy gondolják, hogy nem volnának rá képesek rá, hősöknek gondolják. Pedig csak szerencsétlen emberek vagyunk, akiknek nincs választásuk."

most ennyi.

Taka