Corpus delicti

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem...
Mi tesz bűnössé? Gondolat, szó, cselekedet, mulasztás...?
Általános érzés bennem, bizonyos időközönként iszonyatos erővel súlyt, bűntudatom van. Mindig. Mindenért. 

Ha megteszed, ha elmulasztod, büntethető leszel. Bűnös is, kétségtelen, de valaminek még előtte történnie kell, ami azzá tesz.

Ha beismered, bűnös vagy. Ha már te is tudod magadról és hajlandó vagy annak is vallani magad, kész az ítélet, ráadásul te ítélted el magad. De ez előtt is kell lennie valaminek.

Ami biztos, hogy bűnössé tesz, az első pillanatban. Nem kell, hogy magával rántson, nem kell, hogy tett és beismerés legyen a vége, nem kell a gondolat, nem kell kimondani, nem kell megtenni vagy elmulasztani, elég egyetlen dolog, a szándék.

Bűnössé tesz.

Nem elítéltté vagy büntetetté, az a törvény és Isten dolga. De bűnössé, olyanná, amin mégváltoztathatsz. Önerőből lettél azzá, hát oldozd fel magad, vagy csináld a fokozatokat tovább.

"Haj, hiába minden jó igyekezésem,
lelkem enyhülését többé már nem érzem."

Ha tartok egy misét, az nem oldoz fel Ádám és Éva bűnei alól. Dehát, próba szerencse.

Bye: Taka.

Már megint.

Instant lobotomy

>Csak az az egyetlen baj, hogy nem értem.<

Tudjátok (igen, megint közönséghez szólok, mert Sawa, meg Minato igenis olvas, és tudom, hogy THN is szokott jönni, mikor bokros teendői engedik. Mindent összvetve pedig nekem ők a közönségem. Közönséges vagyok! xD na de vissza a fonálhoz)

Szóval, tudjátok, mindig is úgy voltam vele, hogy a valóságos, konkrét dolgok helyett százszorta jobb a kétértelmű, a belemagyarázott, a mesélt, neadjisten hazudott, ámbár kellemesen álomi, a bizsergető, az ebből-még-bármi-lehet.

De mióta a Takamegismerés fejezetei ebben a témában és ebbe az irányba kezdtek terelődni, rá kellett jönnöm, hogy "aha, csak kevéssé jól körülhatárolhatárolható szabályok felállítása szükségeltetik". És azt meg ugye hogy.

Mert vannak bizonyos esetek, amikor már elegem van a kétértelmű, követhetetlen helyzetekből. Belezavarodok, annyira nem értem. Persze kicsit nyíltabban mindent meg lehetne tudni, de sajnos gyáva vagyok. Mert továbbra is van, hogy egyszerűen rettegek a válaszoktól, mert ugye ha már nem-lehet-bármi, akkor csak az lehet, ami lesz. Az pedig hajmeresztő.

Tudjátok, a bármi jobb, mint a konkrét. Ez a végső konklúzióm. Még ha idegesít is néha a kétértelműség, nem vagyok elég felkészült az egyértelmű válaszokra.
Inkább fél szavakból gyűjtök infónkat, inkább hallucinálgatok, inkább ne legyen igaz így, ahogy hazugsám sem lehet.

Mert igazándiból az igazság sem változtatna sokszor semmin. Egyszerűen csak fájna. A fájdalomból pedig elegem van már.

Hm. Nem is ajtó volt, igaz? Hanem ablak, hm? ....

It's not what good girls do

Akármerre indulok is, akármit választok, akárhogy csinálom, szarul jövök ki belőle, mindig van valaki, akinek szúrom a szemét, pedig nagyon nagyon ritkán akarok rosszat. Még másoknak is. Meg úgy eleve. No.

Pedig úgy látszik, nem csinálom >jól< valószínűleg semmit sem csinálok >jól< mert sem gondolattal, szóval, cselekedettel sem pedig akárhogy. Azt hiszem, alapjáraton vagyok elkúrva. Valami félre van kapcsolva bennem.

~ It's not what good girls do, not how they should behave ~

És ezek a szarok miatt van minden. Mármint, hogy minden kis szar megvisel, és amikor jön egy nagy szar, ami pedig mostanában jött bőséggel, teljesen kicsúszik alólam a talaj és teljesen megbolondulok. Mert minden ott kezdődött el...

Ott, amikor az első faszság történt velem, biztos, hogy akkor pattant meg az első húr a fejemben. Vannak ezek a hülyeségek facebookon, hogy "Ha elesek, felállok és megyek tovább" blabla... pedig az igazság az, hogy ha elesel, fel ugyan felállsz, de minimum 10 percig csak állsz egy helyben, aztán bicegsz, aztán még nyalogatod a sebeid órákig és csak nagyon hosszú idő után jutsz el oda, hogy úgy mész, mint azelőtt, ráadásul kurvára félsz is, hogy megint elesel. (akinek nem inge...)

Szóval, azt hiszem én ilyen "a külső behatások nyomán szimplán megőrülő típus" vagyok.

Emiatt vagyok gyerekes, lökött, csodabogár, követhetetlen és -> szeretetkoldus.

Persze nem így kellene csinálni, de még nem tudok mihez kezdeni a diagnózissal. Talán, ha igazatok lesz, egyszer megérek a feladatra, talán, ha igazam lesz, teljesen megbolondulok.

btw.

Kivégeztük újra a Family Guy-t, és volt benne egy mondat, ami annyira argh (?) xD, hogy ha egyszer tényleg Észak-lány leszek, tuti ezt fogom mondani mottónak.

"Mindig csak próbáltam lenni valaki. Nem vagyok művész, nem vagyok író, még csak értelmiségi sem vagyok. Csak egy kutya"

Annnyira szeretném, ha nem lenne igaz rám, de mégis az.

Mert ugye, nehéz megtalálni a fekete macskát a sötét szobában, főleg ha nincs is ott.


btw 2.

Húzgáljuk egymás haját, elhangzanak dolgok, amiket nem mindig értek tisztán, próbálok kiigazodni a világ működésén, aztán annyit filózok rajta, hogy a végén mindig teljesen mást hozok össze, mint ami van. Kimondunk dolgokat viccből aztán mégse vicc. A poén csak az lenne, ha fordítva se lenne! (na, ennek oszt' vót értelme! xD)  A majom, meg a cérna, igaz?

bye: Taka
az a patás fickó

Poem to that guy

Annyira próbálkoztam azzal, hogy verset írjak, de annyira nem megy, hogy kezdek arra gyanakodni, hogy kimúlt bennem a Pumukli.

Valamiért (...) megint előjött nálam ez a megmagyarázási kényszer, hogy megértessem magam, de a lehető legtisztábban, mint mikor nagyon fontos (...) embereknek akarom megmutatni ki vagyok. Mint Minato, mint Sawa, mint THN, mint Liz.

Szeretném, ha megértenének, mert alkalmasnak találom őket arra, hogy élvezzék és belebolonduljanak ebbe a jelenségsorba, hogy Taka.

Tudom, nem túl nagy megtiszteltetés nekik, de ilyen hűvös délutánokon, mint ez a mai, szeretem számba venni (xD) a szövetségeseimet. Nélkületek mindig szembesülnöm kell a valósággal, amihez hát ismerjük a viszonyom.
Szükségem van rátok, hogy tudjátok, mennyire el vagyok baszva, mennyi neurotikus kis hülyeségem van, hogy tudjátok, milyen lökött vagyok, és hogy elmondhassam, hogy szeretlek titeket.

Szóval, kedves egybegyűltek, ha valaki még maradt mind a 0,02 olvasómból ezután a picsogás után, névadás következik. Mindenek előtt azonban annyit még mondanék, hogyha:

Úgy nézel ki, mint egy adott dolog, és olyan az illatod, mint egy adott dolognak, akkor te az az adott dolog vagy.
Egyenes arányossában pedig te, (ko)Jack, te egy golyós dezodor vagy.

Szóval, Jack, üdvözöllek a klubban!

bye: Taka

az a patás fickó

jelige: mindenkinek kell egy pszichopata képzeletbeli barát

A rajz meg... hát. Izé xD Ilyen okosságok vannak a tételes füzetemben! XD

Mudamuchuu

Valahol teljesen eltűntem.

Istenem, ha elmondhatnám valakinek!
Szerencse, vagy nem, vagy mit tudom én, a titkaim igazán titkok: egy ember tudja őket: én.

Mondjuk ennek teljesen egyszerű oka az, hogy képtelen vagyok megfogalmazni mindent úgy, ahogy az bennem, születik egy hivatalos verzió, ami úgyahogy érthető a többieknek, aztán az érzések és a történet többi része bennem marad.

Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy megbolondultam.

Az a nagy helyzet, hogy az életem 99%-ban megváltozott az elmúlt két évben. Komolyan, minden, ami előtte volt, amivel meghatároztam magam, amit az enyémnek véltem, oda.

Nem tudom, miért.

Egyszerűen már nem megy követni.

A blogok meg azért szaporodtak meg, mert muszáj kiírnom magamból, ha már senkinek sem bírom elmondani, különben tényleg kitör a káosz és elsodor magával. Vagy felakaszt, vagy főbelő. You know.

És persze futkosok megint a lámpa körül, mint valami autista molylepke, mert mindig ugyanarról szól minden, és a leggázabb, hogy mégsem.

Mert ami meg ugyanez volt, az most kétszer olyan valóságos. Ezt nem megy felfognom. Nem erről volt szó. Rossz ember vagyok.

Nem mondhatom el senkinek.
Nem tudom, mi a hivatalos verzió.
Nem akarok beismerni semmit.

bye: Taka

ui:

Anya, ne haragudj.
Próbálkozom, tényleg.

A fekhely mellett most is töltve áll...

Szerintem megvan, mi a bibi.

Nem egyetlen okra kell visszavezetni a 7 csapást, van ami ezért volt, van ami másért, ha szar, meg sok, akkor se egy pontból indult, egyféle kárhozat eredményének reményében.

Szóval. Félretolni minden fájdalmat és a saját jövőbeni boldogulásod miatt, Taka, vissza kell szerezned önmagad. Aki igenis voltál egykor, rohadt régen, amikor még nem tett tönkre a világ, a behatások és csatolt részei.

Meg kell erősödnöd, határozottnak kell lenned és kell, hogy legyen önbizalmad.

Egyelőre elképzelésem sincsen, hogyan kell ezeket megszerezni, de tudom, hogy jelenleg ezek hiánya miatt utálok a bőrömben lenni. Mitöbb. ...

Már tudjuk mi kell, megszerezzük. Valahogy megszerezzük.

Addig meg szeretetet koldulunk mindenkitől, elismerés és bármit, ami boldoggá tesz percekre, mert jelenleg senkit sem utálunk jobban azon a bizonyos bolygón, mint önmagunkat.

Dat skizofrén szöveg.
De végig öcsém. xD

Még akartam írni, de minek ezt ragozni. Meg kinek.

bye: Taka

...

Na ennyit a csodákról.

Get it

Most akkor velem van a baj? A hozzáállásommal? Vagy egyszerűen csak mindig ezt adja az automata?

Taka, te totális szerencsétlenség.

Tetote.

Pedig Isten látja a lelkem, igyekszem. Ez mindig így volt, de korántsem biztos, hogy így is fog maradni. Például, most, hogy ennyi rengeteg minden van rajtam és ennyi minden sül el balul, amihez hozzányúlok, kezdek felhagyni az igyekvéssel. Mondjuk egyenesen arányos, hogy így csak még több dolog sül majd el balul, de hát szét vagyok esve. Szükségem lenne egy kis pszichiátriai gondozásra! XD

Istenem!

Tegnap visszakaptam a pszichóm (nota bene: azért szoktam le a magyarázatokról és kiszólásokról a közönségnek, mert most már teljesen nyilvánvaló, hogy ez már megint csak magamnak szól, terápiás céllal) és bár ahogy hazaértem, és elolvastam és rá kellett jönnöm, hogy híg fos az egész, veszélyesen jól esett, hogy az illető, akinél volt, nem szarozta le sőt mi több, kritikát is mondott. Utoljára THN kritikájának örültem így. Kezdek megint szeretetkoldus lenni.

Pedig volt egy rövid időszak, egy nagyon rövid, amikor letettem, és nem éheztem ennyire szimpatijus ámbár viszonylag idegen emberek szeretetét. Vagy mit tudom én. Lehet, higy csak nem mondtam ki, és már csak innen nézve tűnik kevéssé koldulós időszaknak.

Bizonyos pontjaim egész világosan fel tudom vázolni lélektani levezetésként. Bár ugye, ezt is ki tudja.

A helyzet az, hogy jólesik most itt pötyögni, pedig tanulni kéne, vagy imádkozni, vagy mindkettő. A maihoz csodára lenne szükség, és Istenem, kérlek, segíts meg vele. Minden másra ott a Master Card.

Kicsit jobb. Ha leírom, kicsit mindig jobb. A papír mindig türelmes velem. Ködkamra, mi?

Mit utalgatsz hülyegyerek xD

Na, jól van már, te szegény szerencsétlen kis idióta.

Taka

az a patás fickó.

Nincsen apám, se anyám...

... se istenem
se hazám.

Micsoda öblítőillatú költészet napja van, szél, napsütés, havaseső.

Szanaszét van mindenem, mindenki szerint csak nyavalygok és sajnáltatom magam...

Tiltakoznék, de kinek?

Nincs semmim és soha nem is lesz.

Én tüzet dobni jöttem a világra,
Bárcsak égne már!

Már hinnem és reménykednem is nehezemre esik, és senki de senki nem veszi komolyan.

Néha, amikor nagyon rossz, és meg akarom ölni magam, eszembe jut, hogy tényleg meg akarok-e halni, vagy csak azt akarom, hogy mások, az emberi tényező, beismerje, hogy hibás abban, hogy ide jutottam. Valószínűleg nem ölném meg magam, ha valaki, aki tényleg tehet róla azt mondaná, sajnálom, hogy nem figyeltem rád.
Hogy nem érdekelt, hányszor akartad elmondani meg hányszor utaltál rá, hogy nem bírod tovább.

Csak az a bibi, hogy mindenki, tényleg mindenki továbbra is szarik rám. Mert persze, ez csak nekem fontos, tudom én, nem tartozom azok közé, aki számítanak, egy kicsit is. Én olyan vagyok, aki sosem lényeg, és az se érdekelne két percnél tovább senkit, ha megtenném, és paff megölném magam. Mert olyan típusú ember vagyok, akit akkor sem sajnálnak, akkor sem akarnak megmenteni, ha már túl késő.

Szóval meghalni se halhatok, minek csináljak még több macerát meg nyűgöt magamnak, hiszen az a nagy helyzet, hogy a végeredmény se számítana semmit.

Bye: Taka.

a semmi ágán üldögélő fickó. Tudod, a fickó a szíved mellett.

Két anyakönyv között

SEGÍTSÉG

Valaki...

Istenem...

Szabadíts meg a gonosztól, vagy legalább magamtól. Adj még erőt, mert fel akarom adni, egy kicsit még segíts. Nem sok kell.

Igen, igen. Nem sok.

Szenvedek a felelősség súlya alatt, és csak én állok az utamba, mert mindig van valaki aki segít valahogy.

Szóval Istenem, vegyél el az útból.

Ámen?

...

Ai wa itsumo ore no naka ni

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!