Hali :)
Jöttem a beszámolóval a gyógypedagógiai asszisztens gyakorlatról. (továbbiakban gypassz) Igyekszem visszaemlékezni a legtöbb mindenre, de nem garantálom az időrendi sorrendet XD
Először is, a felvezetés. Idén "normál" általános iskolában kell gyakorlati időt töltenünk, ami annyit tesz, hogy kell egy kis időt ovis csoporttal, alsósokkal és felsősökkel is töltenünk, mindezt pedig a vasgyárban. Tudom, hogy ez egy-két olvasómnak semmit nem mond, de álljon itt annyi, hogy mielőtt mentünk, szóltak, kössük fel a hajunkat (meg a gatyát xD) különben tetvesek lehetünk. A durvább sztorikat majd Danko blogján olvashatjátok valamilyen formában, mert a lelkem neki öntöm ki erről, és ő meg jó jogászként bepörög, mint bádoglavór az esőben.
Persze rémhírek is terjengtek a csoportban, és mire eljött a csütörtök reggel, konkrétan rettegtem, és a találkozóhelyen, ahol csoporttársakkal gyülekeztünk, csak tovább fokoztuk egymás félelmeit. Folyamatosan az "Osztály vigyázz" című film jelenetei pörögtek lelki szemeim előtt, és a rémtörténetek véres jelenetei. Mikor a villamos begördült a vasgyárba, ahol még sose jártam, simán hihettem volna, hogy Csernobilban vagyunk, ha földrajztudásom gyengébb lett volna. Mások szerint kicsit Auswitzos volt, bár be kell valljam, mindegy is, simán elmehetne apokalipszis filmnek, és az ember várta, hogy Brad Pitt meg Angelina Jolie felbukkanjon a sarkon, hóna alatt egy új pujával...
A felsősök épületébe mentünk, ott volt az eligazítás, ki hova kerül. A nagyok ordítoztak utánunk, és körülálltak minket, mint afrikai család a vöröskeresztes kamiont. Mint kiderül, egy 13 éves kissrác az egyik lánynál be is próbálkozott, hogy "hány éves vagy? 22? én 13, akkor jók vagyunk együtt!!" (xD)... Odabent elosztották azokat, akik felsőbe meg oviba mentek, kint pedig következtünk mi, akik alsóba akartak menni. Kiáltja a tömeg anyakönyvezett nevem, én meg mint akit leforráztak, úgy megijedtem. XD...
Pedig reggel már éreztem, hogy negyedikesekhez kerülök, mert én vagyok a legidősebb a csoportban, a nálam fiatalabbakat tuti kisebb osztályokhoz adják, szóval akár meg is barátkozhattam volna a gondolattal, mégis sokkolt a hír, pláne, hogy a Tanárnéni azzal kezdte, neki már nagyfiúi vannak. Már az osztályban. Ettől végleg berezeltem, és mint egy pánikpinty, kérdeztem szegény Tanárnénit, mégis mit mondjak, mit csináljak satöbbi, de levette rólam a terhet, és bemutatott, és mivel az első ott töltött órámon tesijük volt, lényegében csak passzív megfigyelő voltam, a szünetben pedig beszélgettem a tesitanárral, aki aranyos volt, és hálistennek elengedett energiát gyűjteni a csoporttársaimhoz.
Miután becsöngetett, két három kislány, meg egy kisinas rohamozott meg, és ölelgettek, és beszélgettünk, aztán ebédelni vittük őket, aztán rajzoltunk. Én ennyi királylányt, királyfit és ladát még soha életemben nem rajzoltam xD... nem hogy egyszerre, de összességében sem xD Ezután angolóra következett, ami nagyon futurisztikus volt a kivetítővel meg a digitáblával. Egy, hogy én digitális táblát működés közben még nem láttam (oké, hogy angoltanárnéni elkeserített, hogy most is csak kivetít rá, de akkor is xD), kettő pedig, hogy bár általánosban a mi angoltermünk is futurisztikusnak hatott a maga idejében a rengeteg fülhallgatóval, meg a tanári asztalba épített komplett hangstúdióval, de hogy az ott töltött 8 évem alatt vagy ha kétszer működött, az is biztos. Angol óra után ismét rajzolás következett, immáron egy műszaki rajzlapra alkottunk királylányt meg királyfit, akik esküvőre mennek a dombon. A másik csapatnak rajzoltam királyfit, kiskirálylányt, huszárt karddal, kiskutyát, hidat, pillangót meg katicát. Ugye csak a legszükségesebbeket. :D
Ezután többen már hazamentek, de egy kislány meg egy srácocska még maradt, úgyhogy feladatul kaptunk egy kis rendrakást, amit a kislány megcsinált, majd együtt összegyűjtöttük egy füzetbe a szülők elérhetőségét, amit a tanárnéni kért.
Hazafelé menet rögtön pánikba estem, mert elképzelésem se volt, merre menjek és hogy hol van a csoport, viszont hálistennek előtte cseréltünk számot, és így odairányítottak magukhoz.
Végösszegzés: Pozitív. És legalább nem HIV+ XD ... bár olyan fáradt voltam, mint akin átment egy tank
A mai nap, ahogy Lizzy mondaná, Miyameet volt, ugyanis Miyako-val találkoztunk. Minden, mint egy Lizzy-féle találka beszámoló, annyi különbséggel, hogy mi mikor ide-oda mentünk, az állomáson, a boltban, meg a temetőn voltunk. Hát, minálunk falun, ugyebár... XD
Mostanáig Sawako-val pihentettük egymás idegeit, mostantól kezdve pedig fordítok majd~
byebye: Taka
ezt a rajzot kaptam egy kislánytól :D <3
cicatappancs nyárról :D hát, nem kimondottan vág ide, de cuki XD
