Már annyit gondolkodtam ezen.
Miért van az, hogy az egyik ember azt mondja, mennyire jófej és vicces vagyok, és mennyire szeret velem lenni, és azért szeret velem lenni, mert olyan vagyok, amilyen, míg egy másik ember azt mondja utál, elviselni se bír és mindezt azért, mert olyan vagyok, amilyen. Miközben én ugyanolyan vagyok mindenkivel. Ennyire mások az emberek?
Van aki rossz embernek tart azért, mert ha valaki megbánt, kigúnyol és megaláz, nem rejtem véka alá az érzéseim. Valaki nem akar velem találkozni, mert ilyen vagyok, mégis, ha találkozik velem, jópofizik, meg teszi az agyát, aztán a hátam mögött elmond mindennek.
Tudjátok, érdekesek vagytok. Kibaszott jó embernek hiszitek magatokat, mert kerülitek a konfliktust és kizárjátok a máshogy gondolkodókat az életetekből. Elfogadónak és liberálisnak tartjátok magatokat, mert nincs bajotok a melegekkel vagy a bevándorlókkal, de közben megalázzátok, aki más zenét hallgat, mint ti, vagy nem úgy öltözködik, ahogy ti, vagy mert egyszerűen nem iszik és nem drogozik. Érdekesek vagytok.
Szentül hiszitek az igazatokat és meg akarjátok mondani, mi a tuti. Mert nincs olyan, hogy valakinek más legyen a véleménye, mint nektek. Azt meg se hallgatjátok. Annyit beszéltek, hogy a másiknak se ideje se kedve ne legyen megszólalni, mert akkor ti győztök.
Nálatok csak az létezik, hogy mindenki ugyanúgy gondolkodik, ugyanazt csinálja és ugyanúgy, mint ti, és egy nagy boldog, homogén család vagytok másfél óráig. De mi van akkor, ha valaki nem olyan, mint ti, és nincs gyomra ahhoz, hogy legalább úgy tegyen? Arra nem tartotok igényt. Kigúnyoljátok és kiutáljátok magatok közül. Mindent megtesztek azért, hogy rossznak, szerencsétlennek és hasznavehetetlennek érezze magát, csak mert nem passzol a ti képetekbe, és megérdemli, hogy bűnhődjön ezért.
Olyan éles ez a kontraszt, így, két nap különbséggel.
Megtapasztalni azt, hogy azt mondják, hé, szuper vagy, kedvellek és megtapasztalni, hogy tárgya ember vagy és nem akarom, hogy a közelemben legyél.
Miközben pontosan ugyanúgy viselkedtem mindenhol.
Nagyon érdekes ez az egész, és nem kéne, hogy fájjon, mint mikor egy tanulmányt olvasol, és látod, hogy ezek egyszerűen csak száraz tények, mégis fáj.
Rossz, nagyon rossz és nagyon nagy fájdalmat okoz nekem.
Mert köztetek van az az ember, akit szeretek.
Nem vagyok hülye picsa, tudom, hogy sosem fog megváltozni. Mindig azt fogja gondolni rólam, amit most gondol, és mindig így fog bánni velem, sosem fogom tudni meggyőzni arról, hogy nem egy szörnyeteg vagyok, hanem bennem is vannak szerethető dolgok, sőt, vannak jó tulajdonságaim is.
Fogalmam sincs róla, miért szeretem őt, de szeretem.
A kérdés az, tudok-e ezzel együtt élni.
Hát majd kiderül.
