2016. március 28., hétfő

Luxurious games

Bármi lehetsz. Csak önmagad ne légy.
Szeretelek, úgy ahogy vagy. Csak változz meg.
Mondd el. Csak nem érdekel.
Mesélj róla. Csak figyelni nem fogok.
Legyen az, amit te akarsz. Csak előbb az, amit én.
Mutatsd meg. Csak a felénél kapcsold ki.
Viccesnek tartom. Csak nem nevetek.
Komolyan veszem. Csak kinevetlek.

Vedd már komolyan!
Nevess már!
Adj már neki egy esélyt!
Úgyse mondod, mit szeretnél!
Nem is figyelsz!
Nem is érdekel!
Ne játszd meg magad!
Légy már önmagad!

Ne bánts már! De én hadd figyelmeztesselek már minden hibádra.
Légy már kedvesebb! De én hadd baszogathassak már.
Ne beszélj már így velem! De én hadd gúnyoljalak már ki.
Ne beszélj már ilyen rondán! De én hadd alázzalak téged is, meg a neked fontosakat is.
Ne itélkezz már előre! De én nem megyek veled oda, ahova te szeretsz,sosem tenném meg, amiket te csinálni szoktál és lenézem azokat, akikkel lenni szeretsz.
Ne sértődj már meg mindenen! Mert én akarok.
De te is pont ilyen vagy!

Igen. De én kurvára próbálkozom.

Bármi lehetsz.
Szeretelek, úgy ahogy vagy.
Mondd el. Ha nem is értem, figyelek, és kérdezek, ha összezavarsz.
Mesélj róla. Mert érdekel.
Legyen az, amit te akarsz. Mert boldoggá tesz, ha azt csináljuk, amit te szeretnél.
Mutatsd meg. Mert boldoggá tetsz, ha meg akarsz mutatni valamit, ami érdekel téged.
Viccesnek tartom. Mert vicces, ahogy nevetsz, miközben meséled.
Komolyan veszem. Mert te is komolyan veszed.

Vedd már komolyan! Igyekszem. Pedig a komoly dolgok kétségbe ejtenek.
Nevess már! Igyekszem. Pedig, ha nem nevetek, sírni tudnék.
Adj már neki egy esélyt! Igyekszem. Pedig nem szeretem az ilyesmit.
Úgyse mondod, mit szeretnél!  Igyekszem. De úgysem fogsz figyelni, úgysem fogod élvezni és úgysem fog érdekelni. Mert eddig is így volt.
Nem is figyelsz! Igyekszem. Pedig nem értem.
Nem is érdekel! Igyekszem. De csak mert téged érdekel.
Ne játszd meg magad! Igyekszem. De az igazi véleményem úgyse érdekel.
Légy már önmagad! Igyekszem. De aki igazából vagyok, az nem fog érdekelni.

Ne bánts már! Nem akarlak.
Légy már kedvesebb! Nem tudok jobban.
Ne beszélj már így velem! Igyekszem.
Ne beszélj már ilyen rondán! Igyekszem.
Ne itélkezz már előre! Próbálok.
Ne sértődj már meg mindenen! De néha úgy megbántasz.
De te is pont ilyen vagy! Tudom.

De igyekszem.

Csak amilyen az adjon isten...

2016. március 24., csütörtök

Tale of the ghost ship and the earthsea

Szeretem, ha csak ketten vagyunk itthon, mert mindenen nevetünk. Meg mert olyan filmeket nézünk, amiket mindketten szeretünk, s ha nem, vitatkozunk a TV-vel.
Meg mert mindig finomságokat eszünk.
Meg mert olyan dolgokat játszunk, amiket mindketten szeretünk.
Szeretem, ha csak ketten vagyunk itthon.
De nem szeretem, hogy csak ketten vagyunk itthon.

Ketten maradtunk egymásnak, ketten-egyedül, sok beszédnek édes alján ülünk a szarban egymagunkban. Persze van, ki csatlakozzon hozzánk, de azért mégse ugyanolyan itt és velünk lennie.

Hát pont ezért. Pont így, pont ennyire, pont, hogy mindörökre a megmaradott mindenemből, mindegyikőtöknél jobban szeretem a testvéremet. Pont.

Egyszerűen fingotok nincs róla, miken mentünk keresztül, ha tudjátok se értitek, ha egy leszarom-megértemmel tovább is lendültök rajtunk.

Bárki bántsa, bárhogyan, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, bánt engem is, s bántja a szüleink emlékét is, minden veszteségünkbe belerúg egyet, és pont ezért:

- nem számít, direkt volt-e
- nem számít, meggondolatlanság volt-e
- nem számít, minden-ember-követ-el-hibákat volt-e
- NINCSENEK enyhítő körülmények
- csak súlyosbító körülmények vannak

Én pedig megtorlom, a minimum egy sosem-bocsájtom-meg a büntetés. De akármi is, életfogytiglan.

Mert senkim sincsen rajta kívül.
Mert szeretem a testvéremet.
Mindegyikőtöknél előbbre valóbban.

2016. március 23., szerda

Hiábavalóságok hiábavalósága

Kifordíthatod négy sarkából az életed, hogyne. Bármikor elkezdhetsz élni egy teljesen másikat, hogyne. Lehetséges.

Ahogy leveheted egy könyv borítóját és ráteheted egy másikra. A Mosó Masa mosodájára bármikor rábiggyesztheted az Üvöltő szelek borítóját. Csakugye, ha kinyitod, sehol nem lesz Emily Bronte sztorija, csak egy mosómedve meg a magyar abc.

A kettő nem kicsit különbözik. Ezen pedig az sem segít, hogy "belejössz" meg "megszokod".

Akárhonnan nézzük Mosó Masa nem Heathcliff és Heathcliff sem Mosó Masa.

Felesleges változtatgatni, még akkor is, ha a borító ellenére belül Mosó Masa Mosó Masa marad, Heathcliff meg Heathcliff.

Hiszen, se nem rossz az, se nem jó. Mind csak hiábavaló.

2016. március 20., vasárnap

Lonesome tree

Ma hajnalban, négy vagy öt hónap szünet után újra visszatért egy álmom.
Valami szörnyűség történt velem, álltam egy téren, idegenek és ismerősök sétáltak el mellettem, fontos szeretteim néztek rám közönbösen. Én álltam, szóltam, hogy valaki bántott, de senkit se érdekelt, vagy átnéztek rajtam, vagy beszéltek megállás nélkül másról, s nekem azt mondták, "halkabban" vagy "csitt már". Kiabálni kezdtem, senkit se érdekelt, sikítottam, rángattam a mellettem elhaladókat, de észre sem vették. Leguggoltam, sírtam, üvöltöttem, senkit se érdekelt. Lefeküdtem, csapkodtam az aszfaltot, rugdostam a lábakat, s mindenki rezzenéstelen arccal lépett át rajtam.
Egyvalaki nézett csak rám úgy, mint akit érdekel, mi történik velem, és segíteni akar.
Egy kisfiú volt, az emberek közül, de elsodorta tömeg és nem jött vissza.

...

Ázott kesztyű nem szikrázik.

...

bye: Taka