shitsuren

Csalódott vagyok.

Pont az elmúlt csaknem egy év volt az, amikor sokszor azt hittem, hogy rendben lesznek a dolgok, hogy működik minden, vagy legalábbis, ha így maradnak a dolgok, működhet.

Néhányszor boldog is voltam, igen.

Tudtam tervezgetni nagyobb távlatokban, és egy csomó frusztrációt elengedtem.

Erre, mikor amúgy meg totál pocsék a hetem és az életem sok egyéb vonatkozása, közlöd, hogy te amúgy az elmúlt évben tökre befásultál, elfogyott az energiád és különben is meguntál mindent.


That's fine.


Csalódott vagyok.

Úgy érzem cserben hagytál, megint.

Pedig komolyan, én mindent megtettem.

Lehet, hogy többhöz már nekem sincs energiám.

That's the point

Nem csak az a baj, hogy olyan munkát végzel, amiben folyamatos megaláztatásoknak, stressznek, ordítozásnak és vérlázító emberellenességnek vagy kitéve,

még csak nem is az, hogy szar a rendszer, és elveszel benne a problémáiddal együtt,

hanem az, hogy ez egy totálisan értelmetlen, céltalan és felesleges időtöltés.

Ennél még annak is több értelme volt, mikor a megváltozott munkaképességűeknek négy órában gombokat kellett válogatni, aztán mikor végeztek, megint összeborították nekik.

Így nem lehet értelmes életet élni, erre nem lehet értelmes életet alapozni.

Mi a megoldás?

Kibírni még egy fél évet, hogy legyen valami, ami bizonytalan, vagy most azonnal fejest ugrani a semmibe.

Különben tényleg idegösszeroppanást fogsz kapni.

How can I be happy?

Szeretnék célokat, valóra válthatóakat, terveket, álmokat, szeretteket, beszélgetéseket, nevetéseket olyanokkal, akik szeretnének velem beszélgetni, akik szívesen vannak velem, akikkel könnyű nevetni.

Idén jó lenne végre emgitn boldognak lenni.