2016. január 18., hétfő

Ma kéne meghalni

Ezt a blogbejegyzést azért teszem közzé, mert akarom, hogy most az egyszer mind belelássatok az Okos Fánkos Füzetbe.
Úgy szoktam hazajönni Fiatalabbbácsitól, mint akit töltőre tettek, látom, mit kéne, s látom, hogyan, de ez a nap most más. Most frissen lőtt nyúl vagyok, még meleg de már döglött.
Minden amit mebeszéltünk, világos és egyértelmű, annyira, hogy tudom, megoldás, de nem nekem. Nem ezzel a személyiséggel. Túlságosan is erősen érzem. Sawako meg tudná valósítani, Teshó is, Minato is, Jack is, THN is, Nyami, Sertéske, PB, Liz, Miya, Naru, Esty, Ria, Ren, Sen, Ofi, Hofi, Tibi bácsi, Avi, Berli, Morzsi, Alfréd, mindenki. Csak Taka nem.
Csak én nem.
Mert gyenge vagyok. Mert gyáva. Buta. Hülye. Csapongó. Idióta. Lusta. Egocentrikus. Lelkisérült. Faszkalap. Gusztustalan. Bolond. Tisztességtelen. Szemétláda. Pofátlan. Kígyó. Kurva. Szarházi. Senkiházi. Geci. Szörnyeteg. Taka.
Ma kellene meghalni.
Nem félek.
Veszteni tudni kell.
bye: Taka
ui: Ne fossatok. Úgyis jövök még.

2016. január 17., vasárnap

Parachute

Az elme olyan, mint az ejtőernyő. Csak akkor működik, ha nyitva van.
Ugyanitt ejtőernyő eladó! Kinyitva nem volt, kis folttal.

2016. január 13., szerda

Sunset swish

Nem érzem magam valami túl jól. A Yamada családban volt, hogy az életben nem azok a veszélyes idők, mikor vihar van a tengeren, hiszen akkor mind egymásba kapaszkodunk, hogy átvészeljük a kínokat. Veszélyes az, ha szélcsend van, hisz akkor semerre sem halad a hajó, s a csendes ringatózásban elengedjük egymás kezét.
Márai ezt úgy mondta, hogy az ember unatkozni kezd, ha nem sütik nyárson, s az unalom a legveszedelmesebb betegség.
Megnyom ez a légkör. Is. De ma süt a nap, kárpótol a tegnapi mély álmatlanságért, cirógat, még legalább egy órán át velem lesz. Odakint jó idő van, elmentem a könyvtárba, hazafelé megláttam magam egy kirakatban és felszakadt belőlem egy ezeréves sóhaj. Megvagy! Ez Taka. Kívülről már megvagyok.
Továbbmentem, csillogott minden a tegnapi és tegnap előtti esőktől, a bakancsom, a farmerem, a Nazgul kabátom, a szemüvegem, a pomponos sapkám, a hajam kilóg alóla, s a hónom alatt a könyvek. Taka.
Talán véletlenül talált csak jó mintát, de hátha nem, hátha most már belül is megleszek.
A szélcsend és a tűzszünet ellenére hát, s még ha nem is vagyok jól, egy pillanatra elkaptam a mentőövet, levegőt vettem és kész vagyok egy ideig megint fuldokolni.
Hát ez van srácok.
Taka

2016. január 1., péntek

2# Eli Eli lama sabachtani

Boldog új évet...
Csitt, csak senki se mondja, hogy az Isten éltessen sokáig.

2015 véget ért, és én léptem ki belőle... Az a baj, hogy 2013 nem tud véget érni sosem.

Mocskos fénysötét... meghúzni a ravaszt, aztán pánikolva a golyó elé ugrani, hogy "várjinkábbmégse"... ez az év erről szólt. Nagyok utálom ezeket a részeket és tudom, hogy mindenki aki részt vett velem benne, agyvérzést kap tőlük. 2016-ban ez lesz az egyik, amiről leszokom majd. (Nota bene, a tavalyiakat nem sikerült betartani mind... )

Tudod, erdő, igazi, hideg, nem a google képkeresős, nem játék, mégha oda is basz a grafika, csak tudod, én még ígyis mindig meghalok és bolondul nyomkodom a restart-ot, meg az undo-t, meg az escape-et, míg idegemben falbak nem baszom az egészet.

Tudjátok az a baj, hogy nem mindenben követtem Fiatalabbbácsi stratégiai tervét, és ugye ha csak itt-ott követed a receptet, kurvára ne légy meglepve, ha hat tojásos piskóta helyett csak egy kiadós rántottád lesz.

Nem vagyok semmilyen ember. Jellemtelen sejóserossz kis patkány vagyok, a legdurvább fajtából. Nem passzolok egyik kínálkozó alternatívába sem. De ez így nem fasza, akkorára bőgött szemekkel, mint egy gömbhal. Ez még csak nem is félfasza.... ez csak szar. Kedves Taka! Embereld már meg magad, és ne próbálj egyszerre hat ösvényen menni, mert nem győzi a térded.

Se a Bádogember szíve.

...

"Engedj hát szabadon, Istenem.
Ne takard a napot, hogy ne fájjon
Aszfaltba ragadt két gyerekszemem
Fényfekete fehérsötét éji nyugalom
Ne suttogd a szarvam közé, hogy
Ma a mennyben alhatom.
Engedj szabadon, Isten! Ki egyszülött fiát
Bűneimért feláldoztad, és
Ő se kért kárpótlást
Legyek tűre szúrt halállény, angyalok urnája
Maszkos hajnali ködverés
De ne agy rabszolgája.
Ledfénysor villog, ahogy újra haldoklom
Oldozz fel, atyám.
Isten! Eressz szabadon!"

Bye: Taka.

A szívbütyök.