Ott, ahol a part szakad

Meleg van.
Kellett.

De ülök a szobában, falom a rágcsákat egymás után, és baromira unatkozok. Két évad végignézve, munka befejezve, beszélgetések túltárgyalva, voltam a városban, voltam boltban, visszajöttem, unatkozok tovább. Olvastam, játszottam, rajzoltam, de közben csak ez a >foglaldmárelmagad< érzés, és közben ez a mérhetetlen magányos unalom.

Mamut lő -> gól. Egy üres lakás jobb program nálam.

It's okay.

Nem baj, hiszen nem baj, legyen fontosabb nálam olyan sok más minden. Hiszen ez a normális, így kell csinálni, normális emberek így csinálják, ez a szabály. Nem nekem van igazam, tudom, dehát ez attól még pontosan ugyanolyan szar.

Keresnem kell valamit és valakiket, akik nekem is lehetnek a legfontosabbak, ha vissza vagyok téve a szekrénybe, a helyemre.

Mert ilyen nagyon sokszor lesz, ezen kár túrázni, Taka. Fogadd el, lépj át rajta, alkalmazkodj.



Hiszen kellesz.
Csak nem mindig.


Szép nyár lesz az idei. Remélem pont szombatra esik majd.

Mi lenne, ha adnék egy Oreót?

一匹ルピだね。

Sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek, kemencébe tesznek, onnan is kivesznek

良い薬になるだろう。

Csak az a gáz, hogy nélküled lehet élni. Csak az a gáz, hogy te csak elhanyagolhatóan kicsi részét képezed az egésznek. Csak az a gáz, hogy lemegy a nap, feljön a nap, és rád nem vár semmi, csak a keleties illatos ízű csirke levespor. 

Csak ennyi a gáz.

Hogy azt mondják, a fejedben létezik az egész. Pedig kézzel fogható, kinyújtod a kezed, és érzed, pontosan érzed.

Ha nem is vagy teljesen felesleges, ha nem is jobb bárkivel bárhol lenni, mint veled, akkor sem vagy túl nagy szám, túl jó program, túl jó parti, túl jó. Elég jó...

Veled az élvezhető dolgok élvezhetetlenné válnak, veled az élvezhetetlen dolgok kibírhatatlanok, én nem is értzem, hogy van pofád létezni.

Hogy lehetne elérni az ellenkezőjét?

Még több energia? Még több önmagadból-kilépés? Vagy kevesebb? Vagy varázspor? Vagy micsoda?

Adjak egy Oreót??

Mamut lő: gól

Három hónapja köhögök.
Kétféle antibiotikum, háromféle köptető, kétféle öhögéscsillapító, tüdőröntgen, asztmapipa, hörgőtágító, hörgőlazító.

Lelki eredetű köhögés...


"A második esetben viszont olyan helyzetben vagyunk, ahol úgy érezzük magunkat, hogy senki nem hallgat meg bennünket, senkinek nem vagyunk fontosak, mindenki mellőz minket, sőt amikor megszólalunk, elnyomnak. Ez oda vezet, hogy elmegy a kedvünk attól, hogy kimondjuk, ami a szívünket nyomja, holott a legszívesebben a világba ordítanánk minden fájdalmunkat, meg nem értettségünket."


Mamut lő:



gól.

Porcelánkutya

"Mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak?
Mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?"

Porcelánkutya vagy.

Egy ideig nézegetnek, aztán fognak, betesznek a szekrénybe és egy másik porcelánkutyát raknak a helyedre.

Fogd már fel végre!

Sosem leszel annyira fontos másoknak, mint ők neked. Teljesen felesleges vagy a világ működésében, teljesen mindegy, vagy-e vagy sem. Fogd már fel...

Nem számít, ott vagy-e, vagy sem, de azért inkább, biztos ami biztos, ott se légy, mert mi van ugye, ha megszólalsz, ha megmozdulsz és azzal zavarod majd az idő folyását, minden látható és láthatatlan életét?

"Pont, mikor eszedbe jut valami, amit kimondanál, na, na akkor kussolj"

Ha összetörsz, össze kell, hogy seperjenek. Ne okozz gondot.

Élj úgy, hogy a legkisebb helyet foglald el az életben, hagyj minél több helyet azoknak, akiknek oszt vagy szoroz a létezésük.

Porcelánkutya vagy.

Csak addig nincs veled galiba, míg semmi más nincs a polcon, de ha valami más jön, más, ami biztos hogy jobb nálad, mehetsz a szekrénybe.

Kibírnak nélküled egy hetet, egy hónapot, egy évet, egy életet, bentfelejtenek a szekrényben, eszükbe se jutsz többé, eszébe se jut senkinek, hogy akár ott is lehetnél.

Mindegy, vagy-e, de ha már vagy, ne legyen veled baj. Épp ezért, jobb ha nem is vagy.

"Csak addig kellesz, amíg éreztetik veled, hogy semmi szükség rád"

Nem jelentesz senki életében többet egy porcelánkutyánál. Egy csorba porcelánkutyánál. Minden fontosabb nálad. Csak egy porcelánkutya vagy a szekrény alján, ha kellenél, elővennének, dehát...

nem kellesz.

Bring owls to Athens

"Nem szükséges vagy az életben, maga az élet vagy"

khm

"Nem vagy szükséges az életben. Vétel."

Ilyen sokáig és ilyen egyértelműen érezni, mennyire totálisan felesleges tudok lenni. Akarom mondani, mennyire totálisan felesleges vagyok.

Régen ezt azzal írtam körül, hogy senki vagyok, de nem, az nem volt elég pontos definíció, mert nem senki vagyok, hanem kurvára de felesleges. 

Tök mindegy, ott vagyok-e valahol, vagy sem, senkinek sem hiányoznék, sőt, szerintem  az se tűnne fel senkinek, ha egyik percben még ott állnék, beszélgetnék (vagy próbálnék), aztán fognám, felpattannék egy bicornaclops hátára és tütüzgetőséneket csujogatva elvágtatnék a naplementébe. 

Egyszerűen totál felesleges a létezésem.

Minden, amit teszek, mondok, létrehozok, tökmindegy, van-e vagy nincs, semmi különbség a kettő között. 

Nem néznek az emberek levegőnek, vagy át rajtam, egyszerűen olyan vagyok, mint paint-ben fehér lapra fehér vonalat húzni, baszottul értelmetlen.

Nélkülem teljes boldogságban meglenne ez a világ ---> ahogy velem is totális boldogságban megvan, noha tökéletesen nélkülem, így is, úgy is.

Zavar? 

Így, itthon, bezárkózva, zenét hallgatva, figyelmen kívül hagyva az egészet, nem annyira. 

De mások között, pláne úgy, hogy annyira teperek, hogy legalább egyszer más legyen, bőgésig zavar. 

Hiába baszom be a fejem a kútkávába. 

Hiába találok négylevelű lóherét.

Hiába vagyok szerelmes.

Hiába lélegzem.

Hiába létezem.

>Kútkávára szállt egy veréb, emlékkönyvbe ez is elég<

What should I do?

Ha mindent beleadsz, annak is csak annyi az értelme, hogy nagyobbat ess, mikor elránt a mézesmadzag. Ezért az érzésért pedig igazán nem éri meg. Hiába mondogatják, hogy észre kell venni a jó dolgokat egy-egy rossz napban is. Látom én, de ez az érzés, ez felülíírja. Felül, az egész életem.

bye, Taka