one.two.three.

Kerestem a verset, hogy elmondjam,
törött tollammal leírjam,
essenek sorban a szavak egy dobozba,
beszurkáljam őket egy csokorba,
csöpögjön olvadt gyertyaként díszpapírra,
hogy énekelje el, aki jobban tudja,
legyen örökké, legyen sosemvolt pillanat
így őrzöm majd meg minden titkodat,
annyian éhezik egyetlen mosolyod,
sánta kis bolyongó félpillantásod,
betanult, jó gépszöveg, sablon az életre,
lerótt ív mély tiszteletgödre,
ma             a döglött szabályban legyek az értelem
ez              az egyetlen vigasz adatott meg nekem
gyere        vissza a szívembe,
szeress      mindig engem
üljön         most az idő a szekrényben, a csendben
lehetne    tudom, tudom, hogy lehetne
erre           rendelt engem a jó isten a fölre
te              vagy az egyetlen,aki vigaszt adhat
te              vagy az egyetlen aki visszaadhat
én              nem kérek sokat, csak ne fájjon
lehet          nagy kérés, de csak erre vágyom.

yume to genjitsu

Hali! :)

Tegnap volt a co~n :3
Felemás érzések.
Jó volt, mert már hiányzott az életemből, jól éreztem magam, csak pár momentum néha felbaszott. Például, hogy a cosplayem-hez leginkább illő harisnya rám se jött, és még ki is szakadt, és a másik is kicsi volt rám. Aztán végig fájt a hátam, és a cudálátosz cp. szoknyámban nagyon ülni se tudtam, ezért a verseny után átöltöztem. Ilyen még sosem volt, remélem nem is lesz. Innentől kezdve persze nem sok kedvem volt fényképezni, ezért elég ergya képek sikerültek csak.. XD

De~ megvettem a várva várt Kanjani8 - ER és Hello! Project logós kitűzőm, és a tánc, amit előadtunk se sikerült szarul, bár minden ponton elbasztam, ahol csak lehetett (de kérem, én bölcsész vagyok, nem táncos xD). Meg a karaoke~ imádom. Bárcsak lehetne olyan karaoke a közelben, mint őshazájában, egy kis szoba, azok a számok, amikért odavagy, kaja, innivaló, és a barátaid. Minden pénzem ott verném el. Főleg, ha lenne egypár purikura ótómata is az épületben. (Ez Taka műanyag oldala~)

Aztán. Sawako ott köszöntött fel, és esküszöm azt hittem elájulok a boldogságtól. Én nagyon szeretem ezt a nőt, és mindig olyan ajándékot ad nekem, ami a szívéből jön és pontosan egyenesen a szívembe talál. Talán ez azért van, mert tudja, mi a gyengepontom. Vagyis, tudja az összeset. xD
Először is, átadott nekem egy Zukkis kitűzőt, ami annyira édes, hogy belehalok. Zukki az első olyan MoMusu tag, akinek tudnék wotája lenni, ha a műfaj mint olyan nem undorítana vissza a teknőm alá. Aztán átadott egy tábla Milka csokit, ami egészmogyorós volt, amitől már alapjáraton szivárványt hánytam, aztán jött egy lap, amit ő írt ( <3 <3 <3 <3 <3), tele közös képeinkkel és Teshó fél cicijével (xD) és egy az anyukája sütötte szív alakú csokitorta, amin a 22-es szám állt.
KEGYELEM!!!
Annyira, nagyon, rettenetesen, borzasztóan, eszméletlen baszottmód köszönöm, hogy arra szebb szó nincs is szegényes szótáramban. Annyira finom volt, hogy az imént még a dobozát is kinyaltam. Mennyei boldogsággal van kikövezve a cukorbajos kóma felé vezető út. XD

És hogy a 2:2, ergo teljesen egyensúlyba került előttem álló évemről bebizonyosodjon, hogy a 22-es csapdája, mi sem bizonyítja jobban, mint a mai háromszoros álmom.

Háromszoros, mert sosem volt még olyan, hogy álmodtam, felébredtem, visszaaludtam, és ugyan ott folytatódott a történet, ahol abbamaradt, majd újra.

Az meg, hogy életem egyik legszebb álma volt... élénk, gyönyörű és biztató. Nem mondok többet, mert azt akarom, hogy valóra váljon, ha nem is úgy, ahogy, de legalább hasonlóan, és velem. Meg vele. Mert:


"Most még csak álmodom,
Hogy egyszer majd élni fog
Az, ami Te leszel,
Hát jó előre kérlek,
Játsszuk el, 
Hogy majd értesz
Mindent, amit mondok, 
Mert rám bíztak a hangok,
Vigyázok rád,
Mert hinni kell, 
Hát játsszuk el. "


Szóval boldog vagyok. Mindegy minden.

byebye: Taka

leszek a foltod, Jacque

Heló.

Gyorsblog, betöltöttem a 22. Taka Twenty Two. Nijuuni. Ershier. Zweiundzwanzig.

Nem kezdődött valami jól, de nem akarok most ezen nyünnyögni, mert mégis pozitív fordulatot vett, és félek, elkiabálom. Szóval ezt hagyjuk, és szülinap.

Vasárnap "Boldog szűűűli naaaaapóóót"-ra keltem, kaptam fincsi ribizlis túrókrém tortát, csokit, zoknit, fasza körömlakkot (ami által csináltam is egy Snoopy-t a körmömre... jó ha van.), meg tollat, meg elefánis kulcstartót. Délután vissza Minato karjaiba, hétfőn pedig megszülettem.

Mikor beértem a suliba, néhány csoporttársam egy kitörő felköszöntéssel fogadott, aminek nagyon örültem, és otthon kaptam nagyonfinom csokit, ruhákat és színházjegyet. Hamlet. Csarnok.

Tegnap pedig kitört az őszi szünet.

Már rég volt ilyenem XD... Kicsit fura, hogy utolérem magam mindenben, és a többi... Hazafelé találkoztam egy régi régi ismerőssel, akivel ma is összeröffentünk és régi régi videókban kerestük a nosztalgiát.
>Olyan vagy, mint egy régi bugyi. Ki vagy nyúlva<

Néztem a régi önmagunkat, annyira lazák és hülyék voltunk, hogy az tényleg megnevettetett... A fejeink meg a  szövegeink... szép kis nyár volt az, 2010-ben...

Aztán.

Holnap is lesz feladatom bőven, de tervezem, hogy kicsit írok, és kell egy vers is, mert jeles dátum közeleg. Leszek a foltod, Jacque.

Vagyis... már vagyok.


byebye: taka

Nanimo kawaranai

Hali!

Sok indulat van bennem mostanában, sok, ami nem jó, mert olyanokon csattan, akik nem érdemlik meg. Egyébként is van bennem egy olyan jelleg, hogy az első olyanra zúdítom magamból a gyilkos hajlamot, akivel merek őszinte lenni.

de tudjátok, most tele lett a tököm.

Kezdjük az elején, hogy értsétek, és mindenki aki magára ismer, tudhassa, hogy most jött el a pillanat, mikor Taka igenis célozgat.

Anyának turkálója volt. Nagyon jóindulatúan és jóhiszeműen segített mindenkinek egyébként is, pláne ezen a téren. Akik eljöttek a boltba, ha Anya ismerte őket, hazavihették a ruhákat, amiket kitúrtak maguknak, hogy otthon próbálják fel őket, és csak azokat kellett visszahozniuk, amik nem voltak jók. Ergo, csak azt kellett kifizetniük, ami jó volt. Az én anyukámnak nagyon jó szíve volt, és nagyon naiv is volt. Elhitte, hogy senki se akarja átbaszni, ha már csak olyanoknak engedi ezt a módszert meg, akiket ismer.

Persze, aztán kiderültek finomságok, volt aki nem azt a ruhát hozta vissza, amit elvitt (így kettőt egy csapásra módon szabadult meg a saját, hordhatatlan, vagy megunt gönceitől, illetve újította tök ingyen ruhatárát) vagy elhozta a saját cuccait, hogy Anya adja már el, és a pénzt meg adja vissza neki. Mindig mi szívtuk meg, nem beszélve azokról, akik hazavittek egy csomó cuccot, aztán hmm nem jöttek többet, nem vették fel a telefont satöbbi. Mai napig van olyan, aki több tízezer forinttal tartozik, és ha szólunk neki, vagy neki áll feljebb, vagy azt mondja, még a héten jön. És azóta is jön.

A pofátlanságnak nincsenek határai.

Most pedig, mikor nem működik már a bolt, és kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy ezeknek a szemétládáknak van-e mit hordaniuk, vagy sem, úton útfélen leállítják Teshót, hogy indítsa be újra a boltot mert milyen jó volt. Hát hogyne lett volna jó? Nektek. A legjobb pedig: szervezzük vissza az egészet, béreljük ki megint a helyet, szervezzük le azzal, aki az árut hozta, induljon be minden megint, felajánlották, hogy majd ők átveszik tőlünk! Akad jelentkező, aki majd vezeti a boltot, ami sose hozott annyi hasznot, hogy alkalmazottat tartsunk vagy hasonlók, legyen a mi nevünkön, ő majd leszedi a saját hasznát! Hát hogy a viharba ne??

Még mit nem!

Természetesen a szemétségből még nem elég. Van egy nágyónkádvás ismerősünk, aki évek óta átjár így nyárvége őszeleje felé, hogy a hullott gyümölcseink elvigye cefrének, illetve pofátlanul az ép gyümölcsöt is a fáról süteménynek, lekvárnak (amiből néha néha egy szikkadt csücsköt elénk vet). Ezt alapjáraton leszarom. Mindenkinek a saját lelkiismeretével kell elszámolnia, és ha ez neki jó, akkor basszon a szekéren, nem érdekel. De amikor Teshó kért pár fürt szőlőt tőlük, mivel a miénk nem elég, hogy kevés, de még olyan kis szeműt ember nem látott, ez a kádvás ismerős annyit fűzött hozzá: Van nektek szőlőtök, nem?

Van baszdvmeg. Ahogy nektek is van gyümölcsfátok cefrének.

Ha pedig ez nem elég, nemrég átjött, és lebaszta Teshót, hogy a kerítésen át látta, hogy igenis van szőlőnk! Tyűha.
Teshó pedig nem menekült, jött a többi: Miért van keveset itthon? Miért nem megy velük ide-oda? Mert, hogy a történethez az is hozzátartozik, hogy ezeknek a kádvás ismerősöknek derogál elmenni a boltba vagy pénzt felvenni az automatából két utcányira, Teshót kell félóránként elzavarni.

Pofátlanság, a pofátlanság legteteje.

Mérges vagyok, nagyon nagyon nagyon mérges!

Az se segít, hogy a múltkor közölt versemet mindenki félreértette.
Az egy dolog, hogy egy verset többféleképp lehet értelmezni, de ha él az írója, akkor illik az ő szándékát beleérteni.

A vers arról szól, hogy mindenki keres egy kibaszott jól csengő kifogást, hogy neki miért nem kell keményen dolgozni, miért lóghat, miért kell őt jobban megérteni. Tudjátok, nehéz gyerekkor, szar családi körülmények, ő három hás, ő depresszív, ő visszahúzódó satöbbi. Csak mindenki elfelejti, hogy LE VAN SZARVA!
Ki kell állnod, és el KELL végezned a munkád, a feladataid a KÖTELESSÉGEID!

Nem érdekel senkit, legalábbis engem kurvára nem, hogy neked mi a kifogásod, ha vannak feladataid, akkor a legjobb tudásod szerint, mindent beleadva el kell őket végezned! Tedd a munkád. Nekem ezt tanította Japán.

De természetesen másoknak nem feltétlenül van lelkiismerete.

...

bye: Taka

ui: akinek nem inge, nem veszi magára

de akinek meg az, sürgősen kezdjen öltözködni!!!!!

R.U. Ready...?

Megtaláltad már a sajátodat?
A neked legtökéletesebbet?
           A specialitásodat?
Megvan már a mottó?
                 Az ige?
          A tétel?
Hogy te miért lehetsz
                        KIVÉTEL?
Tiszta a levegő, üres már a csapás?
    Amin teelőtted nem járt még
                              Csak százötven más?
Megvan már a kiskapu, amin a kertbe léphetsz
           Ahol a lelkiismereted már
Nem ér utol téged??

Sloth motion

Hali :)

Az elmúlt hét vége szarul indult, tanulás, faszakodás és miegymás. A hét azonban meglepően jól alakult, de nem akarom elkiabálni, mostanra az ember elég babonássá válik xD

De a kézműveskedés vitte  prímet, a gyakorlaton is ezerrel kiélhettem ebbéli vágyaim, és ami a legjobb, 99%-ban kész a Milloween cosplayem!!

Momoiro Clover Neo Stargate-et pécéztem ki cépére (xD) méghozzá a teljes arcot fedő szegecses sapi és a tütü miatt. Majd teszek fel képet... ha kész lesz. meg ha nem megyek neki minden ajtónak XD A tütüszoknya varrása egyébként önmagában a mission impossible, mivel a tüll olyan drága, hogy annyi pénzem sose lesz. Épp ezért krepp papírból csináltam.
No, ehhez a menethez annyit szeretnék hozzáfűzni: Bár sem az anyag, sem az eljárás (cérna és tű helyett tűzőgép) sem pedig a póz (varrógép előtt görnyedés helyett széken térdelés) nem utalt rá, én amúgy szoknyát varrtam.

Nem is lett rossz! XD Tudjátok, ez a "ha valaki nem látta az eredetit, még hiheti is, hogy jó".

Azonban teljesen elment a kedvem a tánctól. Elhatároztuk ugyanis, hogy megtanuljuk a J=J első indie kislemezének a táncát, és hiába minden reménykedésem, továbbra is elképesztően baszottmód nem tudok táncolni xD Az egy dolog, hogy nem tudom megjegyezni a lépéseket és a mozdulatokat egymás után, de hogy amit meg megjegyzek, ilyen idiótán nézzen ki, hát azzal nem állok ki emberek elé xD

Mint ahogy THN mondta "Úgy táncol, ahogy én rajzolok: szarul, de lelkesen." Persze nem rám mondta, hanem egy másik csajra, de akkor is, az a nő jobban táncolt nálam, csak... hm... ő is szarul. Látjátok, a szarban is vannak fokozatok XD

Szóval elhatároztam, megdöglöttem, és lajhár szeretnék lenni xD

Minato vasárnap tölti be a 24.-et.

Isten éltessen nagyon sokáig, a hajad érjen bokáig, és szeretlek!!! <3 Szendvics és örv és cipőfűző! :3

Na, ez egy nagyon szép blog lett xD

már fogalmazódik egy vers is amúgy, majd holnap, vagy holnapután :)

byebye: Taka

cépépécé :D

lajhárkák xD full így érzem magam a vasgyár után XD

Tomodachi wa tomodachi nanda...

Mikor annyira szar, hogy több se kell, az ember szívében egyre több érzelem gyűlik össze a liblingjei iránt. És ha a vödör tele van, kicsordul. >tears are overflowed aaaah<

Minato.
Én nélküled már nem is élnék. Nem tudom elég jól kimutatni, bemutatni, megmutatni, felmutatni, elmutatni, lemutatni de rettenetesen szerelmes vagyok beléd.
Velem vagy jóba, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, és tudom, hogy velem is maradsz míg ávós, kapa, nagyharang el nem választ minket.Cipőfűző.

Deamon.
Minden egyes mondat, amit veled beszélek feltölt. Első perctől, hogy megismertelek, tudom, hogy ugyanolyan állat vagy mint én, és annyi minden összeköt minket. Annyira szeretlek, és nagyon fontos vagy nekem. Nagyon hiányzol! Hiányzik, hogy orosz akcentussal beszélgessünk, és körülöttünk minden élőt és holtat menekülésre kényszerítsünk. Olyan jó barát vagy. Nagyon.

Sawako.
Az egyik legjobb dolog a H!P-ben te vagy! Hiába hiszel magadról hülyeségeket, én igenis látom benned a lehetőségeket és az adottságokat. Nagyon jó alapanyag vagy, és nagyon akarok neked segíteni, hogy jól érezd magad a bőrödben, mert van miért. Jó veled beszélgetni órákon át, igen, akkor is jó, ha éppen elmegy az eszed, és ha hiszed, ha nem, rengeteget segítesz. Szeretlek. ÁSSZONY >megölni csak neked megy igazán xD<

Liz.
Te egy csoda vagy. Én nem is tudom, hogy a fenébe lehetsz te, meg hogy mi történt, hogy megismertelek. Egyszerűen fantasztikus dolog a véletlen. És megéri. Önmagamat látom benned, minden vívódást, amin én is keresztül mentem, míg végül nullára állt a mérleg. Nagyon sok ponton ütközik a lelkünk hasonlóságok terén, és remélem egyszer mi is ütközünk, mert azon kevés ember közé tartozol, akik előtt képes vagyok első pillanattól kezdve megnyílni. Többet nem mondok, de tudod.

Teshó.
Amikor jó veled, akkor nagyon jó. Olyan hülye vagy, és én úgy szeretlek. Minden tudsz nevetni és hülyéskedni nagyon lehet veled. ~büdi~ :D

Mindenkik.
Akikkel még keveset voltam, és nem eleget, de tudom, hogy vannak, és lehet rájuk számítani. Szeretlek titeket THN-ek, Nyamik, Miyák, fiúk-lányok, kutyák-macskák.

Nehéz ez. Sokszor éreztem úgy, hogy azok, akikkel vagyok, jó barátaim, mégis eltűntek mellőlem. Titeket már szeretnélek megtartani egy életen át. Jó, persze az eddigieket is szerettem volna, de ugyebár, ha nem megy, nem kell erőltetni. A furcsa most csak az, hogy bennetek látok valamit. Valami érettséget, vagy tudom is én mit, amiben bízhatok, hogy nem csak kósza elmebaj, hogy mi találkoztunk. Ha már néha el tudok veletek beszélgetni, és elmondhatom nektek mennyire, akkor már érdemes volt reggel felkelni.

Bye: Taka

memorital

Helóka :)

Arra gondoltam, bemásolgatom ide időrend szerint a b13 blogom tartalmát, és Lizzy ki is nyomozta nekem, hogy lehet, de úgy döntöttem, nem teszem. Ez egy tabula rasa, legyen rasa a javából. Ha már össze akarom szedni magam, és lábra akarok állni akkor nem szabad folyton visszaolvasgatnom, mi volt és ez a mi mennyire tud fájni. Persze le vannak mentve a bejegyzések, így ha elég erős leszek, akkor bele-bele tudok majd olvasni, de előttetek, kedves olvasóim, akik újonnan találtatok ide, mindez, és Taka régi énje titok marad.

Azonban néhány versemet és szívemcsücske-rövid-és-besorolhatatlan-íráskát felteszek, mert a monyóm morog értük.

Szóval, let's play my game!

***

Fekete éjszakában mozdulatlan várlak,
szívemet marcangolják a vérszagú árnyak.
Nem érdekel semmi de semmi, csak a vége,

hogy dörrenő ég alján a villanó éjbe
Belehaljak csendben, mint az a mozdulat,

amiért várlak, megváltó pillanat,

Sajgó elmémet kapcsold ki édesen,

egyetlen szédítés már elég énnekem,

várom, hogy suttogó szellőd egyszer eltemet

Szentiván-éji álom mentsd meg a lelkemet.

***

Insomnia

Ültem egy párnán a sötétlila ég alatt
Csillagtalan éjsötét felhőpillanat
Féltem, vagy azt se már, nem tudja senki sem

Álmatlan félálom derengett a csendben

Egyesegyedül a semmi közepén

El sem álmosodok a százszor hallott mesén

Zavarogva száll a por, szúrja a szemem

Sírnék, ha lehetne, ha itt volnál velem

Minden olyan furcsa, túlexponált fénykép

Ha tágra nyitott szemmel a lelkedbe néznék

Ott látnám magam benned, tükörpocsolya

Lüktető lila ég alatt álomból riadva,

Visszaaludnék, mert mindig vissza akarok,

Arcod ott valóság, és szabad a titok,

Nem mondjuk senkinek, de ismerjük mi ketten,

Félálomban józan éjbe veszetten

Nem segít gyógyszer, nem segít valóság

Mert a valóság nélküled csak örök álmatlanság.

***

No letter contents

Azért mert körbenéztem.
Semmi sem volt valóság.

Billeget a képzelet, ezért.
Letakartam az órát.
A tükörben nézett valaki.
Láttalak, mielőtt elaludtam.
De hazugság volt ő is.
Rólad mindvégig tudtam.

Nem fogjuk elmondani senkinek.
Milyen jó volt veled.

Titok lesz örökre, hétpecsétes.
Mert kell, amit nem lehet.

Nem érdekel a vércsoportod.
Az ereidben én folyok.
Nem érdekelnek a karakterek.
Rád várnak az utcasarkok.

Nem megyek el melletted többé. 

Amíg nem mondtad meg az igazat.

Csak elkezdted az életem.

És pont nélkül maradt a mondat.

***

Játsszuk azt...

Játsszuk azt, hogy babák vagyunk,
végtagok nélkül egy ágy alatt,
Kis kék szemek csodálkozó fénye
megunt minket egy pillanat alatt.

Játsszuk azt, hogy betűk vagyunk,
mesekönyv lapjain varázsige,
Királyfi meg királylány helyett
Udvari bolondok csodasüvege.
Legyen köröttünk rajzfilm a táj,

élénk színek meg álmosító zene,

Férjen el élet-halál pixeles kódja

Sáros tenyerünkbe.
Forogjon kacsalábon a tündérpalota,
szivárványos lépcső fusson a falba 

a szádon mosoly üljön meg a vérem,
a neved legyen a szívembe marva.
Játsszunk a pókhálók közt édeset,

a szemünkbe zöld méreg csorogjon,

örök álmok rózsája tépjen és

piros alma akadjon torkodon.  

Játsszunk valami félelmeteset,
szellemjárást és ássunk ki csontokat,

Mi lesz, ha vége, ha nem játszom tovább,

Ha nem találok ki új játékokat? 

***

music box

Legyen inkább ijesztő és fülledt sötét, fojtogató füst és ropogó forróság. Legyen inkább összemosódó, halvány, kifakult kép, zavaros hangok és olyan szavak, amikről nem tudod, hogy kimondta-e őket valaki, vagy csak álmodtad-e? Inkább zsibbadjon minden érintés, csak élesen ne, csak komolyan ne, csak biztosan ne. 

A valóságnál minden jobb.

Minden félrehallott mondat, rosszul koppantott ütem, eltévedt pillantás, mély ködbe húzó bolond tavasz. Mindenből fel lehet ébredni, mindenbe vissza lehet aludni, csak valóságot ne.

Zenedoboz édes dallamát forgatja a parázs, sárga ujjak játszanak egy feketefehér zongorán. Fűben fekszel, földön fekszel, vízben fekszel, szőnyegen fekszel, elvarázsolt erdő odvas fái közt fütyül egy idegen férfi.

Micsoda égető napfény, elkábít, elvakít, elpusztít. Nem akarok mindent tudni, csak sejteni, puha pillangók után kapkodni a tenger legsötétebb mélyén.

Érdekelne téged is. Magas ágy végéből figyelnél némán, míg játszom a mesebeli fényporral a csodaország kellős közepén.

Nem leszel többé gyerek. A valóság kicsorbítja a szemed fényét, csak én maradok neked, idióta színes kavicsok a szürke csíkokon. Nem akarlak elveszíteni. Megtartani akarlak.

***

lovesong

Mellkasonrúgás.
Pillanatnyi gyilkos fájdalom.

Ennyi az egész, kész, megvan az ítélet?
Eddig is itt lebegett már, hát ennyi volt?

Haldoklás.

Nem, nem, nem is igaz,

Pánik és eszeveszett kapkodás,

Lenyugvás, és zsibbadt ájulás.

Nem is igaz, nem is igaz.

De legalább biztos lehetek,

Megvan még az érzés, megvan még

A mocskos bizalom, itt eszi

A lelkem és hiába tudom, hogy

Mit kellene mondanom,

én nem vagyok jó ember,

én nem akarom, hogy mással

boldog legyél. 

***

broken hero

Messzeségben a legeslegtávolabb
a szemed mélyén a mosolygós ráncaidban

Kavarog a hó és köd zörög.
Tiszta felhőcskék a kásás pocsolyában
maszatos bakancsok rugdossák a mellkasod

Tudom, hogy hétköznapi minden.

Elfárad a tartás a hátadban? nem is mosolyogsz

összefont karokkal a süppedő székben

ki sem tűnni a tömegből, csoportos magány.

Senki nem szólt, hogy ilyen lesz

távolságok, fékezések és félbevágott dalok,

Sehol egy ismerős arc, egy járdaszegély

fa vagy narancssárga fény
Postaládák között bujkál az éjszaka a

szemed feketébb a legmélyebb sárnál.

Se fel, se jobbra, se balra nem néz sehová

hova lett az út amin elindul a tornacipőd?

ki sikít az ágyam alatt

ki sír a vécére kuporodva?

bénán kattog az óra a falon

csak a táj futkos körbe meg körbe

nem éri utol többé senki sem

Nem találod meg többé magad?

Kisebb a bakancs, mint a lábad, kevesebb

a színesed, mint a fény a bokrok között

Nem mondta senki, hogy ilyen lesz,

szuperhős voltál, rocksztár csak kicsi és hülye

Ha sütne a nap nem kellene

minden reggel sötétben kelni fel.

***

Félálom

Félálomban érzed mindig,
Reggel csak a bizsergés van meg,
Tudod, hogy megtörtént, vagy mégsem,
Mint egy film, amit nagyon régen láttál.
A valóság mindig megakaszt,
Elveszi tőled a regényt, amit írtál,
Úgy bámulsz rám, mint egy idegen lényre,
De ott lüktet a halántékodban,
Hogy ott és akkor, ami sosem volt,
Már láttál, leírtad a nevem és
Ott nem voltam idegen,
Véred voltam és lélegzeted,
Minden, amiben hiszel félálomban,
Amiről tudsz józanon, és minden
Amit valaha akartál másoktól.

***

Ne árulj el

Micsoda kába, agyonsuttogott sötét,

ne szoríts annyira, mert meghalok -beléd-

Micsoda forró szédülés...
Mekkora zagyva álom az egész. 

Összeért két kéz, és láttam a bőrödet,

áruld el a titkaid, hogy megőrizzem őket.

Mennyi félhomályos szó

Bizsergő bolond álmodozó.

Tudom, hogy oka volt, hogy megleptél,

Hogy sötét magányban mellém telepedtél,

Labirintusodból nem jutok ki sosem,

Ne árulj el. Az elég nekem.

***

"Ezerszer mindig nekikezdek, és mindig ugyan arról szól minden mondatom,
Van egy titok, amit sosem szabad senkinek se, egy szóval se mondanom."

***

Mennyi lenne még, te jó isten... de ennyi legyen elég. És az utolsó legyen elég mindenre. Végszónak. Ámennek. 

Ámen.

bye: Taka