Fat like me

Hali~

Vigasztalhatatlan vagyok. Mikor kicsit már kevesebbet falok, kapunk egy fél tepsi süteményt újra. Ennyi neve már nem lehet a hájamnak!!
Érzem, hogy ma reggelire nem csokitortát kellett volna, de álljon  neki ellen, akibe beletört egy rúd szalámi... Csucsukáltam, Minato pedig behozott egy szeletet, meg egy szelet bejglit, meg egy bögre teát. Én meg ugye legyek szép csinos, szexi, és még véletlenül se guruljak el...

Sok sütit ettem már. Nem mondom, hogy sütilovag volnék, mint Sawa csokilovag, de sokat ettem már. Ez viszont... Sima Teszkós csokitorta, de ha véletlenül is, nagyon jól sikerült. A krém kellően csokis, de nem émelyítő, a piskóta hihetetlen puha és friss, pedig teszkós dolgoknál ez a legkevésbé szempont. Az oldala megszórva csokival, a teteje valami hihetetlen finom csokikrémmel leöntve, és ha ez még nem volna elég, benne itt-ott meggydarabkák várnak csendben, hogy mikor ajkaid közé kerülnek meglepjenek, s te a boldogságtól egy pillanatra elájulj. Ha pedig még ez sem elég, a tetején egy csokirúd, a legfinomabb tejcsokival, amit valaha ettem, az ostya roppanós a krém kellemes. Mekkora szakértő lettem már! xD Lehet, csak azért ízlett ennyire, mert Minato-tól kaptam, és hiányzott a kis szeretete. Majdnem 3 napig nem láttam.
Most pedig majdnem 3 napig megint nem fogom.

Tudjátok fura dolog ez. Mindenki azt mondja, nincsen olyan, hogy én őt 4 év után is szeretem, és olyan meg pláne nincsen, hogy ő is szeret engem. Nem tudom, biztos ez a >szabály<, vagy honnan veszik ezt... Hozzábújok, és nem azt érzem, hogy szeretem, de csak >járunk< ha elhagy, >lesz más<, nem. Én az életemet akarom vele leélni.

És vigyorogjatok csak, hogy aha, persze... Egyszerűen nem érdekel. Mert szánalmasak és szerencsétlenek vagytok, és Ő meg Én~ nos mi egyszerűen tökéletesek. :D

Anyway.

Köhögök, mint aki hóember evett ebédre és felháborít, hogy semmi nem használ. Minden praktika kapja be a kis buci faxomat. Megettem egy fél fokhagymaföldet, semmi. Viszont fáj tőle a gyomrom, és büdös vagyok, mint rossz lelkiismerettel túl sok True Blood-ot nézett. Megettem egy csupor (? köcsög?? XD befőttesüveg...?) mézet, mindenem ragad, leejtettem a kanalat a lábamra, a laptopra, a plédemre, a kesztyűmre, a földre, nem csodálnám, ha ideragadnék. Ettem a kettőt együtt is, sose, ismétlem sose próbáljátok ki a fokhagymás mézet, mert kevés undorítóbb dolog van a világon, mint az. Mondjuk esteleg a hagymatea, illetve a Halls cukorkás fokhagyma. Ittam teát is, mint akinek élete célja végigpisilni az összes reklámszünetet, illetve gargarizálok miegymás. DE semmi. Szóval ennyit a világmindenségről. Köhögök, nem szakadna fel az Istenért se, fáj az oldalam, és néha majd elhányom magam.

Bár, így belegondolva annyira nem is lenne rossz, legalább megszabadulnék ettől a rengeteg egészséges tápanyagtól ... XD

Aztán.

Karácsonyra Minato-tól Sennheiser fülhallgatót kaptam, mivel az elmúlt hónapokban hármat is elfogyasztottam. Volt egy olcsó, ám szemrevaló kék, egy Sennheiser, ami Minato-é volt, de hm... ráléptem, és nem is lett volna baja, ha szét nem szedem megnézni, lett-e baja, és "mi a faszom ez a fólia" alapon szét nem baszom, illetve Teshó szürke headsetje, ami mostanában kezdett megtörni, és egyre több lett rajta a szigetelő szalag. 24-e óta kivenni se mertem a dobozából, mert mondom akármi is történhet. Ma azonban a buszon azt használtam, és itthon gyorsan letettem a székre, hogy majd ha kell, legyen kéznél, és ne tegyek rá semmit.
Ah, meg ahogy azt Shigechan elképzeli a pókemberes pizsijében. Tanulok, tanulgatok, megszereltem a routert (hogy kell ezt leírni, rúter? XD) aztán elmentem pisilni. Visszafelé örömmel értesültem róla, hogy ami a kis tástöm nyomta az a kis Sennheiser volt. Ámen.
Gyorsan kipróbáltam, de szerencsére nem lett semmi baja. Be is tettem a dobozába. Nehogy...

Ennyit mára, szétvagyok Kono machi helyett írtam ma már kono maci-t, kono amchi-t és kono maca-t. Egyik se mindegy.

Lépek, jók legyetek. Majd jövök. byebye

Taka

Oheso-magari (xD)

Hali!

Most van időm is, kedvem is, szal írok. :)

Megvolt az előadás, a Hamlet, és nagyon tetszett nekünk. Minato el is határozta, hogy mindenképp gyakrabban fogunk menni ezentúl színházba. Csak az zavar borzasztóan, hogy akárkinek mondom, mit néztünk meg, azt mondják "Úúúristen, na a Hamletet én meg nem néztem volna!!". Ezt pedig nem vágom.
Kínkeservesen olvasták el kötelezőként? Nem értik? Nem értem. Vagy tényleg ennyire fura vagyok, hogy én nagyon szeretem? Már a darabot.

Ez az előadás meg... Fú! A rendezés és a játék is nagyon ott volt, és szerény személyemnek két dolog tetszett a legjobban:
- Az új és az öreg királyt is ugyan az a férfi játszotta
- Jorick a király sírján a koszorú volt

Úristen, mekkora jó már!

Mellettem ült azonban két picsusz, előttem meg Steven Seagal (egy óráig nem jutott eszembe a neve, aztán Akinator-ral találtam ki... LOL xD), szóval végig azt hallgattam: "Ezt a régi beszédet én nem értem" "Zárják már be az ajtót úgy fázok" mondom a színészeknek esetleg nincsen valami utasításod?? xD... A nyakam meg begörcsölt, mire vége lett...
Minato meg majdnem felröhögött, mert előtte néztük az Archer azon részét, amiben Sterling azt mondja az ocelotnak (vagy minek XD), hogy Babu cikk-cakkban! mikor lőnek rájuk, és egy verekedés közben Minato be akarta ugyanezt kiabálni.

Most meg ugye Karácsony. :) Hát, pár dolgon meglepődtem, hány rendes embert ismerek, és vannak dolgok, amik sosem változnak...

Úgy tűnik, meg is kehesedtem, kellett nekem énekelni a hidegben... XD De sorra eszem a fokhagymát, már olyan hányingerem van, hogy csak na, de ugyanúgy fuldoklok.

Ja és a legjobb: hiába dolgozik az ember szívesen, ha a pofikájába csapják, hogy azért nem érdekel senkit, mert nem érdekes. Csinálja úgy, hogy ne haljon belem akkor is leszarja majd mindenki, ha belehal. Nohát, köszi! :D Nem vagyok haragtartó, legalábbis nem személyekre kötöm rá az emlékeimet, de megjegyeztem :D

Komolyan úgy gondolom, önzetlen vagyok. Nem nagyképűség, és nem is azért lázadtam, mert várok valamit cserébe, csak azt szerettem volna, ha egy kicsit komolyabban vennék, amit teszek. Nem mondom, hogy lenne jobb dolgom, mert szívesen csinálom, és fogom is ezután, mert szeretem. De nem fogok tervezgetni semmi olyat, amit eddig tervezgettem mindenféle táborról, ajándéksorsolásról és lefordított koncertről, mert nem vagyok hülye.
Értem én, hogy van igazság minden mögött, és nem is arról a két mondatról van szó, ami szarul esett, hanem arról, hogy megint rájöttem: Nem szabad elvárni senkitől azt, hogy becsülje azt, amit teszel.

Ennyi. Ha olvassa valaki, aki tudja, hogy róla szól, sajnálom. Sajnálom, de igazam van, szar, hogy nem kérhetek annyit, hogy ne ássák alá, amit csinálok. Mert megbántok vele valakit, mert valakinek szarul esik, mert másoknak vannak érzései.

Mindegy, Szóval.

Amúgy okéban vagyok, babáztam is és kutyáztam is, és egy-egy koncert megtalálásával új távlatok nyíltak meg előttem a fordításokkal. :D Csak a lényeget nem szabad elfelejteni. Egyedül vagyok. Most nem szó szerint, de értitek.

:D

ja meg amúgy a happyk happyje: DEAMON!!!!!! Nem tudom, ide leírhatom-e, de ha majd tuti lesz, leírom. Addig meg csedben vagyok nagyon boldog!! Szeretlek!! :3

ez a kép meg... xD

Ars aequa libertas

Hali :)

Lelki békám helyre állt. Vagy valami ahhoz roppant mód hasonló. :D

Persze még mindig vannak dolgok, amiktől rám jön az instant depresszió és legszívesebben falnak mennék, de mindez most nem kering felettem folyamatosan, és ráébredtem arra, hogy van pár dolog, amit mostanra igenis le tudok szarni.

A hét a szórakozásé, már amennyire ezt két zh után ki lehet így jelenteni, de egész héten művelődünk. Vasárnap, no jó ez még múlthét, de voltunk Sawako táncgáláján, ami szuper volt. Le a kalappal fiatal és ruganyos testecskéje előtt! xD

Kicsit izgultunk előtte, hogy vajon megérzik-e rajtunk a prédaszagot, hogy beállítunk egy ennyire mozgásorientált helyre mi ketten Minatoval teljesen civilként. Ő, akinek legfinomabb mozgása egy 50 kilós súlyzó emelgetése, és én, akinek két hétig izomláza volt, mert felvitt e negyedikre egy két literes kólát. Gondoltam, megérzik az ilyesmit, mint a gépészek, hogy bölcsész vagyok, de nem, sőt, kimondottan beolvadtunk a tömegbe.

Szegény Sawa olyan sápadt volt, hogy a fal hozzá képest a Negróról a kéményseprő, pedig olyan ok nélkül félt, mint én, mikor azt hittem, meglesz a nyelvvizsgám (xD)

Az ő tánccsoportjuk volt a legjobb, meg egy gimis szalagavatóról, akik jöttek, a többiek kicsit mintha unták volna az egészet. Meg volt egy rész, mikor egy csapat fehérneműben táncolt. Hm. Nincs énnekem azzal semmi bajom, hogy 16 évesek fehérneműben tekeregnek tánc címén, de talán nem ez volt a legmegfelelőbb választás, ha a az embert épp a szülei és nagyszülei, illetve mások szülei és nagyszülei, valamint a legfiatalabb 3-4 éves kiscsoportosok nézik.

Sawa amúgy eszméletlen királyul tolta, félt, hogy elrontja, de szerintem erre semmi lehetőség nem volt.

Aztán.
Csütörtökön, vagyis HOLNAAAP (xD) végre~ megnézhetjük a színházban a Hamletet. Ezerkétszáz éve várok már rá. November 15-re szólt a jegyünk, de akkor elmaradt. Szépen felöltöztünk, elmentünk a színházba, ott egy néni megkérdezte, milyen rendezvényre jöttünk (mondom Tankcsapda koncertre... szerinted?? xD) aztán mondta, hogy neten kiírták, hogy elmarad a darab, tetessük át a jegyünket. Örültem, mint majom a farkának. De~ mo~st végre~ elérkezett az idő! Bár holnap még Vasgyár, és ugye ott bármi megtörténhet, de semmi sem állhat az utamba. Pámpápámmm pápápápámmm ... xD

Aztán.
A héten ugye volt két zh, egyik kellemesebb, mint a másik, de ma például játékokat csomagoltunk cipősdobozozáshoz. Erről nem regélnék, aki nem ismeri a dolgot, szégyellje össze-vissza magát! xD Komolyan!
Közben játszottunk, és még baptista kőművesek is átjöttek kisvasutazni, és ahhoz képest nagyon jól viselkedtek, hogy például a baptista hegesztők állatok voltak a múltkor, és a wc-t se húzzák le maguk után. No comment.

Fordítások~ kicsit le vagyok maradva, de hálistennek THN nem az a fajta főnök, hogy lerúgja a vesémet, ha nincsen minden nap új felirat. Mondjuk eddig se ilyesmiért rúgták le a vesémet a főnökeim. Az a rengeteg. xD
Ma kicsit pótoltam elmaradásaim, füstöl is a procim rendesen (a pocimon a procim XD) de elvileg már csak 4 óra, és a felénél járok majd. A maradék halasztódik egy kicsit, azzal fogok szórakázni a szünetben, amikor nem tételezek, mert ha ezt bárki illetékes olvassa is: Igen drágáim, lehet hanyatt esni, nem zseni vagyok, hanem tanulok. xD

Szóval végre egy kicsit azt is tudtam csinálni, amit szeretnék. Mert a múlt héten hiába lett volna időm, arról szolt az egész estém, hogy bekapcsoltam a gépet olyan hat.hét körül, beszéltem egy fél órát Sawával, aztán mindenki rámírt a sok hülyeségével, és ha három volt ezek közt, akikkel tényleg akartam beszélgetni, a többi meg csak húzta az időt és az istennek se lehetett őket lerázni. Nem értem, mi az emberekben ez a folytonos, mindenkivel-mindig-mindent meg akarok beszélni kedv, miért nem elég a lényeget 5 mondatban, és menjen szegény Taka már a dolgára? Nem, húsz percenként egy értelmes mondat, közben csak :) és naná, hogy mindenkinek máskor jár le a húsz perc...

GRR! Kedves egybegyűltek. Ezt lehetőleg senki ne vegye magára, mert nem D-vel, G-vel, L-lel és Cs-vel kezdődő keresztnevű olvasóimnak szánom. Köszönöm. XD

Írás pedig. Azt se tudom melyik nap írtam utoljára, de folyton az új-régi sztori jár a fejemben, mint annak idején. Megint fut egymás mellett öt füzet meg word dokumentum, de oda se neki! A művészet szabadság.

És most a búcsú. Elérkezett az idő, hogy zárjam soraim, és megpapikáljam a sárgaborsó főzelékem, ami fél három óta vár rám, de azóta még mindig volt mit tennem. Szóval~

bye: Taka

ui: WÁÁÁÁ 80%, hogy megöröklöm Minato apujának a kutyáját, aki lehet, hogy értelmi fogyatékos, de per pillanat a tökéletes. :D <3

Rénó. Igen, egy légy alszik a fején. Ő Rénó kutya, a középsúlyos! :D

uiui: Minato nagybácsi lett! :) <3 <3 <3 <3 

Christmas Spirit

Halihó~ mint ígértem, jövök

Az elmúlt hetekben leginkább egy dolog kötötte le szociális tevékenységeim, ami nem volt más, mint a vasgyári gyerekeknek rendezett Mikulás-műsor.

*szédül, elbusong s lehull a porba*

Ennyi rinyát, hisztit, nyavalygást, suttyóskodást és görénykedést nem láttam néhai puhapöcsű oviskorom óta. Kész óvoda volt, higgyetek nekem. No nem a közönség, hanem a cast, akadt pár mazsola, akikkel nem bírt volna semmi sem, csak a kettőhúsz... Nem megyek ebbe bele, kedves olvasóim, öreg vagyok már az ilyesmihez, meg aztán le is szarom. (xD)

Annyit még, hogy a műsor maga viccesre sikerült, Mikulás például percekig állt némán a bajszát tekergetve, mert nem jutott eszébe a következő lépés... xD Röhögtem, laza volt :D Ja és amúgy rénszarvas voltam, ha valakit megenne a kíváncsiság, és még nem mondtam volna.. xD

Hazafelé pediglen meg is fáztam, de úgy, ahogy az annak a szabálya, torokgyulladás, aztán taknyom-nyálam egybe és fejfájás, szédülés és ismétcsak elbusongás és porba hullás.

De ebből kisült valami nagyon jó is ~

A régi angoltanárommal kezdtem beszélgetni a kapcsán, és annyira jó... Felüdít, és olyan jó, komolyan boldoggá tesz... Pláne, hogy átküldtem neki az egyik írásom, és nem mondta, hogy zárjam magamra a fáskamra ajtaját, és szív, sűrít, gyújt, kipufog. Sőt! Szóval boldogság.

Jövőhéten ugyan két ZH is lesz, és egyik szebb, mint a másik, de vasárnap mehetek Sawako táncgálájára, és jövőhét csütörtökön végre színház! Ami pedig boldogságom csak tovább fokozza. Ráadásul a héten kétszer is láttam Sawakot, és annyira édes, és úgy szeretem... Minden más meg hiába idegel, jó a kedvem, és hiába a sok szarzsák, most ezt nem tudja elrontani. Kicsit lehet félnem is kéne emiatt xD Valaki mindig próbálkozik...

Aztán.

Mi még? Hm... Ja, igen. Egy másik írásomnak VAN EGY RAJONGÓJA. AWWW ~

xD

Ilyen még nem volt, ilyen érzés, hogy valaki nem a barátom, nem a családtagom, és mégis szereti, amit csinálok :O értitek :O

Mennyi új érzés!

Mindjárt Karácsony. Nem igazán akarom, de legalább utána vége lesz ennek a fostalicska évnek. Au revoir.

Na, au revoir.

Taka

Lupi alas quaerere

Hali~

"Normális" blogot akartam, de majd holnap, vagy azután, beteg is vagyok és minden olyan izé... de majd mondok sorban mindent, csak szólni akartam, nem lesznek állandóak ezek a "gyorsan valami nagyot" bejegyzések, most viszont még kell egy. Mert. Csak. Magamnak. >nem mintha annyian olvasnák a blogot rajtam kívül...<

....


Mindig megkapom, hogyan kellene viselkednem, hogyan kellene úgy cselekednem, mint mások. Mint a normális emberek. Hogyne, gondolom én, eszem ágában sincsen úgy tenni mint a többi, mint az átlag, és még csak nem is az, hogy szembe mindig az árral tudatosan, hanem egyszerűen zsigerből élni, ami éppen legtöbbször más, mint amit a sablon körém rajzol. Nem is értem. Nézem az embereket, ők a jók, mert normálisak? Miben vagyok én rosszabb? Nem érdekel. Csak néha megállok, mikor valaki annyira hadakozik, hogy meghökkenek. Megállok.
Nézem, amit csinál, ahogy minden szavával szembe szállva cselekszik, oldalra hajtom a fejem, és próbálom megérteni a szabályt, másokat, a >rendes< embereket.
"Szóval a normális emberek így csinálják?"
Hát.................... jó.

Amen

Milyen kétségbeesetten zakatol a vérem,

Hogy gyere el a világ végéről értem,

Ments ki a megmásíthatatlan pepita rosszból,

Hogy egyetlen szavaddal megments a gonosztól. 

Milyen szánalmas türelemben élek,

Igazán a föld kerekén semmitől sem félek,

Csak az az egy riaszt meg minden éjjelen,

Hogy hirtelen eltűnsz, és nem lesz kegyelem.

Milyen ostoba játék, megfordul az elme,

Más egy fél szabályt se talál meg benne,

Nálam mégis gyógyszer minden fájdalomra,

Rabszolga lelkem egyetlen irgalma.

Milyen kétségbeesetten kuporodok össze,

Bámulva örök sehová, hogy jössz-e,

Megszabadítani a világon minden rossztól,

Hogy egyetlen szavaddal megmentsél magamtól.