Olyan jó volt. Túl jó volt.
Túl sok nevetés, túl sok finomság, túl sok érintés, túl sok kedvesség, túl sok boldogság.
Így a hétköznapok már unalmasak, szürkék és szomorúak.
Idegesít minden.
Nem tereli el semmi a gondolataim.
Túl jó boldognak lenni.
2020. július 22., szerda
2020. július 14., kedd
Petrichor scene
Díszlet:
Egy erdő, talán tisztás. Fák, suhogó levelek, nyári hűvös. Szűrt napfény. Levélillat, motozó állatok.
Szereplők:
Ketten. Egy fiú, meg egy lány. Két fél szív, sok heg, szemek tele történetekkel.
Nagy beszélgetés. Gyógyító. Megtudni a másikat. Nagy nevetések, sok sírás. Keksz, tiszta víz. Még több beszéd. Sok sok beszéd. És sok sok hallgatás. Talán egy csók.
A nap lemegy. A tócsákat felszívja a föld.
Rendben lesztek, mert gyógyszerek vagytok egymásnak. Intenzív terápia.
Két út, kétfelé haza.
De már bekötözve.
2020. július 7., kedd
Néha tettes, néha áldozat
Kell, hogy legyen valaki, aki ezt megmondja neked.
Hogy az a sok történet, ami benned van, csak egy nézőpont, csak egy kameraállás, csak egy szereplő szemszöge.
Hogy néha igenis te voltál a szar alak, de néha igenis téged bántottak.
De ha megmondanád, mennyire sajnálod, amikor szar alak voltál, és fájdalmat okoztál a másiknak, csak magadban tedd helyre. Mert hozzád sem jött oda a másik, hogy ne haragudj azért, amikor én bántottalak.
Pedig megbántam.
És sajnálom.
De most már mindegy. Annyira, de annyira mindegy.
Hogy az a sok történet, ami benned van, csak egy nézőpont, csak egy kameraállás, csak egy szereplő szemszöge.
Hogy néha igenis te voltál a szar alak, de néha igenis téged bántottak.
De ha megmondanád, mennyire sajnálod, amikor szar alak voltál, és fájdalmat okoztál a másiknak, csak magadban tedd helyre. Mert hozzád sem jött oda a másik, hogy ne haragudj azért, amikor én bántottalak.
Pedig megbántam.
És sajnálom.
De most már mindegy. Annyira, de annyira mindegy.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)