Nanimo kawaranai

Hali!

Sok indulat van bennem mostanában, sok, ami nem jó, mert olyanokon csattan, akik nem érdemlik meg. Egyébként is van bennem egy olyan jelleg, hogy az első olyanra zúdítom magamból a gyilkos hajlamot, akivel merek őszinte lenni.

de tudjátok, most tele lett a tököm.

Kezdjük az elején, hogy értsétek, és mindenki aki magára ismer, tudhassa, hogy most jött el a pillanat, mikor Taka igenis célozgat.

Anyának turkálója volt. Nagyon jóindulatúan és jóhiszeműen segített mindenkinek egyébként is, pláne ezen a téren. Akik eljöttek a boltba, ha Anya ismerte őket, hazavihették a ruhákat, amiket kitúrtak maguknak, hogy otthon próbálják fel őket, és csak azokat kellett visszahozniuk, amik nem voltak jók. Ergo, csak azt kellett kifizetniük, ami jó volt. Az én anyukámnak nagyon jó szíve volt, és nagyon naiv is volt. Elhitte, hogy senki se akarja átbaszni, ha már csak olyanoknak engedi ezt a módszert meg, akiket ismer.

Persze, aztán kiderültek finomságok, volt aki nem azt a ruhát hozta vissza, amit elvitt (így kettőt egy csapásra módon szabadult meg a saját, hordhatatlan, vagy megunt gönceitől, illetve újította tök ingyen ruhatárát) vagy elhozta a saját cuccait, hogy Anya adja már el, és a pénzt meg adja vissza neki. Mindig mi szívtuk meg, nem beszélve azokról, akik hazavittek egy csomó cuccot, aztán hmm nem jöttek többet, nem vették fel a telefont satöbbi. Mai napig van olyan, aki több tízezer forinttal tartozik, és ha szólunk neki, vagy neki áll feljebb, vagy azt mondja, még a héten jön. És azóta is jön.

A pofátlanságnak nincsenek határai.

Most pedig, mikor nem működik már a bolt, és kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy ezeknek a szemétládáknak van-e mit hordaniuk, vagy sem, úton útfélen leállítják Teshót, hogy indítsa be újra a boltot mert milyen jó volt. Hát hogyne lett volna jó? Nektek. A legjobb pedig: szervezzük vissza az egészet, béreljük ki megint a helyet, szervezzük le azzal, aki az árut hozta, induljon be minden megint, felajánlották, hogy majd ők átveszik tőlünk! Akad jelentkező, aki majd vezeti a boltot, ami sose hozott annyi hasznot, hogy alkalmazottat tartsunk vagy hasonlók, legyen a mi nevünkön, ő majd leszedi a saját hasznát! Hát hogy a viharba ne??

Még mit nem!

Természetesen a szemétségből még nem elég. Van egy nágyónkádvás ismerősünk, aki évek óta átjár így nyárvége őszeleje felé, hogy a hullott gyümölcseink elvigye cefrének, illetve pofátlanul az ép gyümölcsöt is a fáról süteménynek, lekvárnak (amiből néha néha egy szikkadt csücsköt elénk vet). Ezt alapjáraton leszarom. Mindenkinek a saját lelkiismeretével kell elszámolnia, és ha ez neki jó, akkor basszon a szekéren, nem érdekel. De amikor Teshó kért pár fürt szőlőt tőlük, mivel a miénk nem elég, hogy kevés, de még olyan kis szeműt ember nem látott, ez a kádvás ismerős annyit fűzött hozzá: Van nektek szőlőtök, nem?

Van baszdvmeg. Ahogy nektek is van gyümölcsfátok cefrének.

Ha pedig ez nem elég, nemrég átjött, és lebaszta Teshót, hogy a kerítésen át látta, hogy igenis van szőlőnk! Tyűha.
Teshó pedig nem menekült, jött a többi: Miért van keveset itthon? Miért nem megy velük ide-oda? Mert, hogy a történethez az is hozzátartozik, hogy ezeknek a kádvás ismerősöknek derogál elmenni a boltba vagy pénzt felvenni az automatából két utcányira, Teshót kell félóránként elzavarni.

Pofátlanság, a pofátlanság legteteje.

Mérges vagyok, nagyon nagyon nagyon mérges!

Az se segít, hogy a múltkor közölt versemet mindenki félreértette.
Az egy dolog, hogy egy verset többféleképp lehet értelmezni, de ha él az írója, akkor illik az ő szándékát beleérteni.

A vers arról szól, hogy mindenki keres egy kibaszott jól csengő kifogást, hogy neki miért nem kell keményen dolgozni, miért lóghat, miért kell őt jobban megérteni. Tudjátok, nehéz gyerekkor, szar családi körülmények, ő három hás, ő depresszív, ő visszahúzódó satöbbi. Csak mindenki elfelejti, hogy LE VAN SZARVA!
Ki kell állnod, és el KELL végezned a munkád, a feladataid a KÖTELESSÉGEID!

Nem érdekel senkit, legalábbis engem kurvára nem, hogy neked mi a kifogásod, ha vannak feladataid, akkor a legjobb tudásod szerint, mindent beleadva el kell őket végezned! Tedd a munkád. Nekem ezt tanította Japán.

De természetesen másoknak nem feltétlenül van lelkiismerete.

...

bye: Taka

ui: akinek nem inge, nem veszi magára

de akinek meg az, sürgősen kezdjen öltözködni!!!!!