Lelki békám helyre állt. Vagy valami ahhoz roppant mód hasonló. :D
Persze még mindig vannak dolgok, amiktől rám jön az instant depresszió és legszívesebben falnak mennék, de mindez most nem kering felettem folyamatosan, és ráébredtem arra, hogy van pár dolog, amit mostanra igenis le tudok szarni.
A hét a szórakozásé, már amennyire ezt két zh után ki lehet így jelenteni, de egész héten művelődünk. Vasárnap, no jó ez még múlthét, de voltunk Sawako táncgáláján, ami szuper volt. Le a kalappal fiatal és ruganyos testecskéje előtt! xD
Kicsit izgultunk előtte, hogy vajon megérzik-e rajtunk a prédaszagot, hogy beállítunk egy ennyire mozgásorientált helyre mi ketten Minatoval teljesen civilként. Ő, akinek legfinomabb mozgása egy 50 kilós súlyzó emelgetése, és én, akinek két hétig izomláza volt, mert felvitt e negyedikre egy két literes kólát. Gondoltam, megérzik az ilyesmit, mint a gépészek, hogy bölcsész vagyok, de nem, sőt, kimondottan beolvadtunk a tömegbe.
Szegény Sawa olyan sápadt volt, hogy a fal hozzá képest a Negróról a kéményseprő, pedig olyan ok nélkül félt, mint én, mikor azt hittem, meglesz a nyelvvizsgám (xD)
Az ő tánccsoportjuk volt a legjobb, meg egy gimis szalagavatóról, akik jöttek, a többiek kicsit mintha unták volna az egészet. Meg volt egy rész, mikor egy csapat fehérneműben táncolt. Hm. Nincs énnekem azzal semmi bajom, hogy 16 évesek fehérneműben tekeregnek tánc címén, de talán nem ez volt a legmegfelelőbb választás, ha a az embert épp a szülei és nagyszülei, illetve mások szülei és nagyszülei, valamint a legfiatalabb 3-4 éves kiscsoportosok nézik.
Sawa amúgy eszméletlen királyul tolta, félt, hogy elrontja, de szerintem erre semmi lehetőség nem volt.
Aztán.
Csütörtökön, vagyis HOLNAAAP (xD) végre~ megnézhetjük a színházban a Hamletet. Ezerkétszáz éve várok már rá. November 15-re szólt a jegyünk, de akkor elmaradt. Szépen felöltöztünk, elmentünk a színházba, ott egy néni megkérdezte, milyen rendezvényre jöttünk (mondom Tankcsapda koncertre... szerinted?? xD) aztán mondta, hogy neten kiírták, hogy elmarad a darab, tetessük át a jegyünket. Örültem, mint majom a farkának. De~ mo~st végre~ elérkezett az idő! Bár holnap még Vasgyár, és ugye ott bármi megtörténhet, de semmi sem állhat az utamba. Pámpápámmm pápápápámmm ... xD
Aztán.
A héten ugye volt két zh, egyik kellemesebb, mint a másik, de ma például játékokat csomagoltunk cipősdobozozáshoz. Erről nem regélnék, aki nem ismeri a dolgot, szégyellje össze-vissza magát! xD Komolyan!
Közben játszottunk, és még baptista kőművesek is átjöttek kisvasutazni, és ahhoz képest nagyon jól viselkedtek, hogy például a baptista hegesztők állatok voltak a múltkor, és a wc-t se húzzák le maguk után. No comment.
Fordítások~ kicsit le vagyok maradva, de hálistennek THN nem az a fajta főnök, hogy lerúgja a vesémet, ha nincsen minden nap új felirat. Mondjuk eddig se ilyesmiért rúgták le a vesémet a főnökeim. Az a rengeteg. xD
Ma kicsit pótoltam elmaradásaim, füstöl is a procim rendesen (a pocimon a procim XD) de elvileg már csak 4 óra, és a felénél járok majd. A maradék halasztódik egy kicsit, azzal fogok szórakázni a szünetben, amikor nem tételezek, mert ha ezt bárki illetékes olvassa is: Igen drágáim, lehet hanyatt esni, nem zseni vagyok, hanem tanulok. xD
Szóval végre egy kicsit azt is tudtam csinálni, amit szeretnék. Mert a múlt héten hiába lett volna időm, arról szolt az egész estém, hogy bekapcsoltam a gépet olyan hat.hét körül, beszéltem egy fél órát Sawával, aztán mindenki rámírt a sok hülyeségével, és ha három volt ezek közt, akikkel tényleg akartam beszélgetni, a többi meg csak húzta az időt és az istennek se lehetett őket lerázni. Nem értem, mi az emberekben ez a folytonos, mindenkivel-mindig-mindent meg akarok beszélni kedv, miért nem elég a lényeget 5 mondatban, és menjen szegény Taka már a dolgára? Nem, húsz percenként egy értelmes mondat, közben csak :) és naná, hogy mindenkinek máskor jár le a húsz perc...
GRR! Kedves egybegyűltek. Ezt lehetőleg senki ne vegye magára, mert nem D-vel, G-vel, L-lel és Cs-vel kezdődő keresztnevű olvasóimnak szánom. Köszönöm. XD
Írás pedig. Azt se tudom melyik nap írtam utoljára, de folyton az új-régi sztori jár a fejemben, mint annak idején. Megint fut egymás mellett öt füzet meg word dokumentum, de oda se neki! A művészet szabadság.
És most a búcsú. Elérkezett az idő, hogy zárjam soraim, és megpapikáljam a sárgaborsó főzelékem, ami fél három óta vár rám, de azóta még mindig volt mit tennem. Szóval~
bye: Taka
ui: WÁÁÁÁ 80%, hogy megöröklöm Minato apujának a kutyáját, aki lehet, hogy értelmi fogyatékos, de per pillanat a tökéletes. :D <3
Rénó. Igen, egy légy alszik a fején. Ő Rénó kutya, a középsúlyos! :D
uiui: Minato nagybácsi lett! :) <3 <3 <3 <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése