Gyuszi

Hali~

Lehet, hogy ezzel a bejegyzéssel nem döntök helyesen, mármint, hogy leírom, de muszáj hangot adnom a bánatomnak.

Első részben: gyuszi. Hogy arc-, homloküreg-, koponyaüreg-, tüdő-, prosztata-... még nem döntöttem el, de minden tegnap kezdődött. Szóval, ha bármelyik is, lábon hordtam ki az agyhalált. (ismét... xD)

Reggel felkeltem, fájdogált a torkom, de nem vészesen, szóval gondoltam biztos csak száraz volt a szoba levegője. Azonban ahogy beértem a gyakorlatra, már éreztem, hogy valami (vagy valaki a Sátán fia személyében) már bujkál bennem, és délre, mikor is elengedtek minket (hálistennek cikiparti volt a suli rendezésében héttől, ezért mindenkit elengedtek hamarabb, hogy még időbe visszaérjenek... annyira gagyi... nagyon. xD) már kóvályogtam, és émelyegtem. Hazaérve bebújtam a takaró alá, akkor már rázott a hideg, és azt hiszem ettem, vagy nem, erre nem emlékszem, aztán úgy négyig aludtam. Utána gépeztem egy kicsit, majd megfürödtem, de alig bírtam kimenni, úgy szédültem. Visszaérve búcsút vettem Sawakótól, kikapcsoltam a gépet, és megdöglöttem újabb kis időre, majd magamhoz térve megnéztük Minatóval a Gravity című filmet, amin elbőgtem magam, mert mi mástól is félnék, ha nem attól a roppan életszerű, mindekivel bármikor megtörténhető dologtól, hogy az űrben elsodródok a picsába, aztán szputnyik leszek ne. (xD)

A Gravity közben úgy vacogtam, mint akit hóember kannibálkodik meg, pedig volt rajtam paplan is, meg pléd is, és fel voltam öltözve, mint aki sejtette, hogy hóember fogja megkannibálkodni. Minato nem állhatta tovább kedvese haldoklását, és hónom alá csapta a lázmérőt, eredmény: 37.6 ami önmagában para, mertegyénkét nem emlékszem olyan időre, hogy én valaha lázas lettem volna. Ahogy hányni se hánytam 3 éves korom óta. Tudjátok, "Hányásmentes móka '94 óta". xD

Megnéztük a filmet, közben felmelegítettem a kis szobát immáron 38.9 fokos lázzal, és úgy éreztem, mintha minden szívverésemre távozni óhajtana az agyam kerek kicsi fejemből. Csucsutájm előtt kinyitottuk az ablakot, és Minato mellkasán szöttyvörögtem pár percig, mert valahogy olya hideg volt az a gyerek, és mintha magzati állapotom megnyugtató morajai lettek volna a szíve dobbanásai... (dat mondat. xD)

Elaludtam hamar, aztán arra ébredtem, hogy úgy le vagyok izzadva, hogy azt hittem magamra borítottam valami vizet. De talán nem is erre keltem fel, hanem arra, hogy tombol a szél és tépi a redőnyt, de olyan hanggal, mintha jönnének az oroszok. Nagyon nehezen aludtam csak vissza, szerintem addigra már vol 40° is a lázam, nem nagyon vitte lejjebb a gyógyszer, és zúgott a fejem, meg olyan érzés volt, mintha a nyakam körül lett volna egy gallér, mint egyúszógumi, felfújva levegőveg. A mai napot konkrétan átaludtam, fokozatosan ment lejjebb a lázam, de alig ettem, mert émelyegtem mindentől. Úgy volt, hogy megyek Deamonhoz egy kis összeröffre, de állni nem bírtam, szóval le kellett mondanom :( Most meg, hogy hazajöttem, rázott a hideg a buszon megint, szóval időszerű lesz az esti adag gyógyszer. Meg persze a jó hírek...

Eddig volánon nekem szabadjegyem volt, mert apa 45 évig dolgozott ott, és amíg nappali tagozatos voltam, megadták. Persze másnak nem adják idáig se, és kibaszott hálásnak kellenne lennem, de most nagyon szarul jött. Hatalmas könnyebbség volt, és per pillanat tippem sincs, hogy tudok majd bejárni, mert a havi 3900Ft-os bérletet se könnyű kigazdálkodni. Jó tudom, takarodjak dolgozni. Aha, mert annyi helyre felvettek már nyáron is.

Kezdve azzal, hogy diákmunkát alapból nem vállalhatok, mert nincs nappalis jogviszonyom, azt meg akkor sem akarnám játszani, hogy három hónapra felvesznek, majd kipicsáznak, ha tudnám. Merthogy ahhoz munkanélkülis jogviszony kell, amim meg nincsen. Most abba nem kezdek bele, milyen tortúrát játszottak azok velem végig, de hogy mégegyszer nem megyek oda, az is hótziher. Úgy látom, mindenkinek az az érdeke ebben a nyomorult országban, hogy annak kell pénzt nyomni, aki életében két fűszálat nem rakott arrébb. Senkit se akarok megsérteni, de én folyton folyvást kitűnő tanuló voltam, meg jeles, meg summa cum laude, mégse kaptam sose semmilyen támogatást az egyetemi ösztöndíjig meg a Demjános alapítványiig, mert "nem vagyok célcsoport" ahogy egy nagyon kedves ember fogalmazott, mikor jelentkeztem ösztöndíjra 4.6-os átlaggal.
Innentől mindenki nyalja ki a seggem. Komolyan. Már csak azért is meg fogom valahogy oldani, hogy igenis legyen >hatalmam?< lehetőségem orrba baszni mindenkit, akinek meg jut, csupán azért mert >célcsoport< vagy mert úgy kapja a munkanélkülit, mert pont át tudott hereverézni egy évet "együttműködés" címén, majd azóta se csinál a büdös égvilágon SEMMIT (!!!!), csak sorba áll a 22 ezréért, és van neki zsebbpénze, mert neki kell. Jó. Persze. Ennyiből nem lehet megélni, de kapásból tudnék tíz olyan embert mondani, aki mögött ott a kibaszott családja, és nem kell magát fenntartania, csak tartja a zsebét mindenért, a munkanélküliért is, és esze ágában sincs ebből kilépni, mert ez neki rohadtul megfelel.

De sebaj, legalább nem tanulom meg azt, ami a magyar társadalom legalapvetőbb hibája: A semmiért jár pénz. Hanem mennyivel jobbat tanulok majd meg? Dolgozd ki a beled, és légy alulfizetett, nézd, ahogy a semmittevésért adják a jutalmat, és csak akkor érvényesülhetsz, ha lopsz, csalsz, hazudsz, és szopsz, nyalsz, gombot varrsz.

Egyébként meg dögölj  meg.

Igen, ez lenne a célravezető, dögölj meg, mihamarabb.

vagy állj fel, csináld meg, mert meg lehet, és élvezd a végeredményt: tudatos szopás.

bye, Taka