Rájöttem valamire.
Minden kapcsolatomban én vagyok a hülye. Én vagyok az, akivel bármit meg lehet tenni, bárminek el lehet mondani, mert ő az idióta, a buta, a senki.
Na jó, hát nem az összesben, de tízből kilencszer igen.
Mégpediglen azért, mert körbe vagyok véve millió önbizalomhiányos kis hülyével, aki azt hiszi, hogy bennem talál fogódzót és majd rajtam rúgva nagyobbnak hiszi magát, mert látszólag hagyom.
De elfelejtik azt a roppant egyszerű tényt, hogy én sunyi kis idióta, buta senki vagyok, lapítok és hagyom, hogy azt tegyék, amihez kedvük van, de piszok szemét bosszút állok és darabolok fel lelkileg bárkit, leszarva, hogy szeretem-e vagy ő engem, mert alapjáraton, ugyebár egy szociopata, pszichopata faszkalap vagyok.
Ezt kár elfelejteni. Célszerű észben tartani,
Dear my friends,
Mély elégedettséggel tölt el, hogy azt hiszitek, jobbak vagytok nálam és rugdoshattok, hogy nektek jó legyen, de ne tovább.
Mert nem veszitek észre, mit adok nektek és csinálok értetek, amíg abba nem hagyom és akkor már késő, mert ritkán mondok nemet, de ha az nem, akkor az rohadtul de nem, nincs tovább, vége, over, finito.
Nagyon bátor gondolat azt hinni, hogy kedves ember vagyok.
De ha úgy gondoljátok, nézzetek semmibe tovább, mondjatok továbbra is olyanokat, amivel a porba aláztok, nyugodtan üssetek vágjatok, sok >barátom< volt már, megszoktam.
Csak nehogy aztán én nézzek át rajtatok, mondjak valami csattanósat és húzzak be, mert az oposszum bosszú hosszú.
Köszönöm félig skorpió, félig mérleg csillagjegy! (gyk: mérlegként rohadt könnyen meglátom mások gyengepontját skorpióként pedig leszarom az érzéseit.)
Ehhez tartsuk magunkat.
Salut.
byebye Taka, az a patás fickó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése