Haszonállat

Hali.

Képzeljétek, dolgozok és élvezem! Nagyon jó helyen, nagyon jófej emberekkel, nagyon jó munkát. Persze nem tanítás, ami a hivatásom-lesz-, de ahhoz képest, hogy nem az, ahhoz képest fantasztikus. Korábban azt hittem, csak az nyújt majd boldogságot, de most, hogy ezt csinálom, érzem, hogy másra is képes vagyok. A visszajelzések pedig azt mutatják, hogy tényleg.

Talán segít az is, hogy nem úgy fogom fel, hogy ez a vég, hanem úgy, hogy ez egy lehetőség, hogy később az legyek, aki akarok. Szóval ez az oldal most okés. Amiért nagyon hálás vagyok. Tényleg nagyon összedőlni látszott minden, most legalább van pár új téglám, ami tart, majdhogynem egy egész láb! :D

Persze a többi, leomolni kész dolog ugyanolyan, mint volt. Sőt. Olyanabb. Talán a nagyobb terhelés, vagy akármi, amire foghatnám még. De az a fél láb most igen megtart, nem enged sírni és megtántorodni. Egyszerűen csak sajog a többi. Nem fáj, most jó. De sajog.

A cím sem a munka miatt van, hanem más miatt. Rájöttem ugyanis, hogy mi az a pont, amíg érdekes vagyok másoknak. Amíg megteszek dolgokat. Amíg tudok segíteni, amíg tudok szórakozást nyújtani, amig valamire jó vagyok. Amikor ezt kihasználták, kimerítették az erőforrásokat, vagy már csak unják, dobbantanak. Egész szépen le lehetett ezt vezetni magamban. Ezt persze nem írom le. Nem akarok személyeskedni (xD)

Jó, igen, én sem vagyok tökéletes, nyilván közrejátszik, hogy nem vagyok valami nagy durranás, csak elkábított az a sok mese, amit eddig láttam. A mindent legyőző barátságról szóló könyvek, összetartó emberekről szóló sorozatok... Mindig azt hittem, egyszer majd megismerem azokat az embereket, akikkel majd velem is megtörténik, volt, hogy azt hittem, igen, ez az, de rá kellett jönnöm, hogy számomra ez nem létezik. Egyszerűen nem elérhető cél.

Kezdem kiismerni magam. Megérteni a lehetőségeim, a határaim, meg a körvonalaim. Elég bonyolult fickó vagyok etéren.

Elég magányos érzés egyelőre, mert bár megértettem, felfognom még nem sikerült. Egyelőre olyan, mint mikor hazamész egy koncertről, és egész este a dalok mennek a fejedben, és hiányzik a zaj, a dübörgés, a tömeg, olyan izgatott vagy, mint ott, de tök egyedül. Tök egyedül, a csendben.

Na mindegy...

byebye

Taka

az a patás fickó.