Mindegy, mit teszel, hogy megváltoztasd őket, örökké bennük marad a megváltoztathatatlan mag a személyiségükben.
Nem érdekli őket, ha sírsz, ha nagyon sokat sírsz, ha könyörögsz, sem ha fenyegetőzöl, zsarolsz, ha szeretsz, ha feladsz minden mást értük, nem érdekli őket, egy percre se higgy a hazug álcának.
Nem számít, mert nem küzdhetsz olyanért, ami nem lehetséges. Nem változtathatsz az embereken, képtelenek rá.
És nehogy azt hidd, hogy majd megnyugtat az érzés, hogy te mindent megtettél, mert igazság szerint te leszel az, aki mindenféleképpen vesztesként távozol. Lelki sérültként, mentális nyomorékként, testileg meggyötörve, összetörve, kukába hajintva. Így lesz.
Hisz, már most is így van.
Ugye tudod?
De ne sírj. Mert Anyának megszakad a szíve.
Sóhaj.
Istenem, istenem miért hagytál el engem??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése