kiss scene

 Harmincadjára is.

Egyszer számot kell adni előtted,
ebben bízom, mint egy kiélt öregasszony,
s hogy melletted lehessek, mint a Mennyben,
valóság egyenlő purgatórium.

Ugye tudod? Neked tudnod kell,
mert te parancsolsz bennem minden hazugságnak,
a buszon mögöttem ülsz és hallom a hangodat,
ha valaki köhög mellettem.

Az arcod megvillan a szemüvegem lencséjén,
rajtad keresztül nézek minden arcba,
te tettél azzá, aki lettem, szolgaságra vágyom
fejet hajtok bármi előtt, csak parancsolj nekem

Félig isten, vagy tán egészen az.
Ugye nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj?
De mondj bármit, egy szót, s attól majd
meggyógyul az én lelkem.

Nem megy idén, ne haragudj, kinyögni értelmes szavakat, innen a múltból, innen, Isten háta mögül, a ködös semmi nyirkos közepéből.
Talán, majd holnap.

Harmincadjára is.