nézd, már nem is vagyok ébren,
ne hallgass rám, nem is mondom el,
nem vagyok többé, nem is érdekel.
Az emberek nem tartanak fontosnak, nem tartanak okosnak, nem tartanak szépnek, nem tartanak tehetségesnek, nem is tudják, hogy ott vagy közöttük.
Hiába mondod el milliószor, hogy nem érdekel, mert érdekel, miért van ez, érdekel, miért nem emlékeznek rád, miért nem kedvelnek téged, miért hisznek rólad mindig mást, mint ami vagy, mint akinek mutatni akarod magad.
Hogy miért vagy mindenütt egyedül és miért nem vagy sehol otthon.
Talán igazuk van, talán ha ennyien mondják, hidd el, hogy buta vagy, tehetségtelen, éretlen, komolytalan hülye kis picsa. Talán ez az igazság. Kérdőjelezd meg a felállított identitásodat magadban, talán nem vagy az, akinek hitted magad, nem bízhatsz magadban sem.
Fáj, hát ez van, bőgd ki magad a sötétben, aztán csináld végig századszor is a napot a kis és nagy küzdelmeid elölről mindenféle pozitív visszajelzés nélkül, és törődj bele: Senki vagy és sosem leszel az, aki lenni akartál, de még csak az sem, akinek hitted magad.
***
Révbe értem. De sajnos egyedül Kharón jött ki elém.
bye, Taka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése