Mostanában eléggé mélyről írtam. Kétféleképp. Lelkileg meg fizikailag lentről.
Megint olyan a széria, mint '13 nyarán, minden szar egyszerre vág földhöz és nincs kiút, egy csepp kegyelem se, csak sorra a súlyosabbnál súlyosabb diagnózisok arról, mennyire véges a dolog és hogy mennyire nem vagyok egy senki se. Mindegy egyszerre, minden területen.
Kérdezhetnénk, hol az egyenértékűség elve? (gy.k. ha az életed egyik fele látványosan összeomlik, a másik felének látványosan rendeződnie >mostfigyelj< KELL)
Hát kérlek alássan, fogalmazás kérdése az egész. Egyenértékűség elve, tehát: ha az életed egyik fele látványosan összeomlik, akkor >dobpergés< a másik is!
De rájöttem valamire.
A boldogság nem állapot. A boldogság egy érzés.
Mindegy, hogy állunk hozzá, egy biológiai válaszreakció valamire, kémia az egész (dat képzavar. értitek no. XD) Ha nem vagy boldog, tedd magad azzá.
Do It Yourself! (mellőzni tessenek a csúnya gondolatokat, bár ugye kinek a pap, kinek a papné, kinek a ministránsok xD)
Jó a kedvem, pedig teljesen tisztában vagyok a tényekkel és a gondokkal, de valamikor karácsony környékén elhatároztam, hogy az idei újévi fogadalmam az lesz, hogy nem halok bele semmibe. Mármint, hogy leszarok. Úgysem vagyok képes változtatni a világ menetén, hát sodródom és nekiállok élvezni az élveket. (?? xD mendegy.)
Úgyhogy nem állok tudatmódosítás alatt, mindennel tisztában vagyok, mégsem fáj. Most.
Apropó, tudatmódosítás. Asszem egy azért akad.
szerelmes vagyok.
bye: taka
ui: bocsi a kiszívezett képért, de ide pőrén nem rakok fel képet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése