Szeretem, hogy van vagy 45 fok, szeretem, hogy délutánra beborul és leszakad az ég, szeretem, hogy nem jön busz és bőrig ázunk egymásba kapaszkodva, szeretek csurom vizesen bámulni a sötétkék égre, szeretem a talpammal hallani a recsegő eget, szeretem, hogy nem fázok.
Ahogy a 45 fok sütőajtó nyitogató forrósága kábává tesz, aztán hűvös esővel arconvág a mennydörgés, úgy vagyok egyszer bújós kismacska, két perc múlva pedig megsértődök a semmin, és káromkodva harapom el a torkotok.
Minden morcosság, jókedv, nyűgösség és vigyorgás felett pedig egyenletes, (ritkán ilyen egyenletes) boldogság.
Boldogság, mert az emberek boldogok körülöttem. Egyszerűen és tisztán tesz boldoggá, ha azok, akiket szeretek, boldogok.
Sokkal könnyebb így, mint más miatt boldoggá lenni.
Mert ugyanolyan szar minden, ugyanolyan nehéz magammal és pont ugyanolyan frusztráló az egész, mint eddig. De nyár van, tökéletes évszak, a világ pajkos szellőként suhan.
2015.07.25. 09:37
"Boldog vagyok"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése