Akartam írni egy >tökmindegy< blogot, de nem teszem. Nem akarom még ezzel is lehangolni magam.
Mert igenis, nem adtam fel. Egyszerűen csak rendezem, ahogy tudom, tökegyedül. Igyekszem, erőn felül.
Sajnálom, ha ez a reverz haldoklás, ez az éldeklés másokat ennyire érdekel, sajnálom, hogy megint nem >én<, hanem a >sztori<, amiből lehet szép kerek meséket szőni, sajnálom, ha megharagusznak rám emberek, akinek semmi köze semmihez, de legfőképp azt sajnálom, hogy Te sem vagy képes felfogni, min megyek keresztül.
Ne mondd többé, hogy "legalább megpróbáltad", mert azt akarom hinni, hogy megérte őszintének lenni veled, és fel tudtad fogni, hogy ez csak másodsorban szól rólatok, ez most rólam szól!
Nem adom fel.
De persze azt hiszel amit akarsz és persze szomorúságodban azt vágsz a fejemhez, amit csak szeretnél, de ne feledd el, milyen állapotban voltam, mielőtt hazamentem és hogy hová mentem haza. Mert tudod, ha feladnám, az nem így nézne ki.
De nem adom fel. Életben akarok maradni.
>Ez most a valóság, bazdmeg.<
Bye: Taka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése