Ma hajnalban, négy vagy öt hónap szünet után újra visszatért egy álmom.
Valami szörnyűség történt velem, álltam egy téren, idegenek és ismerősök sétáltak el mellettem, fontos szeretteim néztek rám közönbösen. Én álltam, szóltam, hogy valaki bántott, de senkit se érdekelt, vagy átnéztek rajtam, vagy beszéltek megállás nélkül másról, s nekem azt mondták, "halkabban" vagy "csitt már". Kiabálni kezdtem, senkit se érdekelt, sikítottam, rángattam a mellettem elhaladókat, de észre sem vették. Leguggoltam, sírtam, üvöltöttem, senkit se érdekelt. Lefeküdtem, csapkodtam az aszfaltot, rugdostam a lábakat, s mindenki rezzenéstelen arccal lépett át rajtam.
Egyvalaki nézett csak rám úgy, mint akit érdekel, mi történik velem, és segíteni akar.
Egy kisfiú volt, az emberek közül, de elsodorta tömeg és nem jött vissza.
...
Ázott kesztyű nem szikrázik.
...
bye: Taka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése