2016. május 29., vasárnap

Ott, ahol a part szakad

Meleg van.
Kellett.

De ülök a szobában, falom a rágcsákat egymás után, és baromira unatkozok. Két évad végignézve, munka befejezve, beszélgetések túltárgyalva, voltam a városban, voltam boltban, visszajöttem, unatkozok tovább. Olvastam, játszottam, rajzoltam, de közben csak ez a >foglaldmárelmagad< érzés, és közben ez a mérhetetlen magányos unalom.

Mamut lő -> gól. Egy üres lakás jobb program nálam.

It's okay.

Nem baj, hiszen nem baj, legyen fontosabb nálam olyan sok más minden. Hiszen ez a normális, így kell csinálni, normális emberek így csinálják, ez a szabály. Nem nekem van igazam, tudom, dehát ez attól még pontosan ugyanolyan szar.

Keresnem kell valamit és valakiket, akik nekem is lehetnek a legfontosabbak, ha vissza vagyok téve a szekrénybe, a helyemre.

Mert ilyen nagyon sokszor lesz, ezen kár túrázni, Taka. Fogadd el, lépj át rajta, alkalmazkodj.



Hiszen kellesz.
Csak nem mindig.


Szép nyár lesz az idei. Remélem pont szombatra esik majd.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése