2016. július 27., szerda

Buttinsky

FELVETTEK

Három év pokoljárás, küzdelem és az összetört álmaim összeszedegetése meghozta gyümölcsét.

FELVETTEK

Akik végig mellettem voltak, és tudják miért és mennyire fontos ez nekem, tegnap velem örültek, velem izgultak, kitartottak velem és egy pillanatra elfeledtették, hogy mennyivel de mennyivel jobb lenne anyával és apával is örülni.

Ezzel szemben pedig az, akitől most a legjobban esett volna a támogatás és akivel személyesen is megoszthattam volna a sikerem, arra sem volt képes, hogy a seggét felemelje miattam, vagy hogy ne rontsa el a kedvemet, ha már velem együtt örülni nem tud (mert kibírhatatlanul viselkedek... )

Sírni csak a győztesnek szabad. Szóval enyém a terep.

Legszívesebben a vár tetejéről üvölteném a világba mennyire boldog vagyok, ami talán elnyomná azt, hogy igazából mennyire szomorú is.

Itt az ideje annak, hogy felfogjam, milyen relációs jelek állnak egyenként köztem és az ismerőseim között. Hogy egyedül kell helytállnom, de lesz, aki ha a szomszéd utcányi, szomszéd városrésznyi vagy szomszéd városi távolságban van is, vagy ötszáz kilométer áll is közénk módot talál arra az éjszaka közepén, hogy osztozzon az örömömben, akkor is, ha az, aki a szomszéd szobában van, le se szarja az egészet.

Nota bene. Napraforgósat álmodtam. Világok közül is gondolnak rám.

ui: Sawa, nagyon büszke vagyok rád!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése