Szenvedőszerkezet

Olyan hihetetlen szeretethiány tud elfogni...
Kicsinek érzem magam, végtelenül feleslegesnek és magányosnak.

Pedig Avi mindig kitörő lelkesedéssel fogad és Közlegény 800km távolságról is elkényeztet, mégis.

Borzasztóan hiányzik anya és a világ minden súlyánál nehezebben tehénkedik rám az érzés, hogy senki sem szeret.

Tegnap arra gondoltam, hogy világgá megyek, hiszen húszezer kilométerre innen, csövezve a valóságos semmit egyesegyedül kevésbé tűnik fájdalmasnak, mint itt, ahol van házam, de nincs benne helyem, van ki mellettem, de nincs kihez szólnom, tudna ki szeretni mégse teszi senki.

Vagy szimplán csak akasszam fel magam.