Mégis minek várjak bármit is, minek akarjak bármit is, mikor amit csak egy kicsikét is akarok, elbaszódik? Minimum szar lesz, de nagy általánosságban véve maga az atomkatasztrófa alakul ki belőle.
Hosszú idő óta és hosszú ideig ez az egyetlen hétvége volt az, ami fellélegzés lehetett volna a tömérdek stresszből.
Ehhez képest nem szólt másról, mint hogy megint beakasztottak a szekrénybe, mert nem kellettem, sírtam, és dühöngtem.
Oké, többnyire az én hibám, mert mikor senkinek se kellek, kellhetnék magamnak, csakhát csiribiri csiribiri jóisten, nemhogy lófasz, ló sincsen.
Mivel ez egy jeles dátum is, azt akartam, hogy jó legyen, együtt töltött, kedves programokat akartam, nem pedig azt, hogy egyedül szívjam a fogam minden napján.
>> Úgy elmegyek, meglássátok, többé hírem se halljátok. S hogyha híremet halljátok, könnyeitek hullassátok. <<
Az isten basszon meg mindnyájatokat egyenként, külön, hogy a csillagokat lehozom az égről és annyira se méltattok, hogy rámgyújtsátok a házat, hogy ne szenvedjek soká egyedül.
Köszi mindenért.
Túl fáradt vagyok, többé már nem akarok totál feleslegesen mindent én megtenni egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése