Anyának tegnap volt a szülinapja.
Ha egyedül lettem volna, bőgtem volna és mardostam volna magam, de kapóra jött a húsvét, hogy a jófej, vidám rokonaimmal lehettem és nevetgéltünk és vicces emlékeket idéztünk fel, ez kellett.
Nagymamám mindig ad egy kupac lelki erőt, és azt hiszem most kicsit én is adhattam neki.
Egyébként meg azt mondta, hogy nagyon szerette anyát, mert noha volt, aki nagyon megsértette nem is egyszer, anya sose süllyedt le arra a szintre, hogy visszaadja. Mert annál sokkal elegánsabb volt.
Hülye vagyok és egy vakparaszt, hogy eddig ezt nem láttam. Hiszen hát persze!
Ha valaki azért rúg beléd, mert élvezi a reakciókat, amiket kivált vele belőled, a legelegánsabb, ha minden reakció nélkül hagyod.
Nem kapja meg az örömöt, hogy feldühített, sőt, felkúrja saját magát, mert te nem kúrtad fel magad, a tiéd pedig a nyugodtság jutalma. Ja, meg a tiszta kézzel megnyert harcé.
Anya, elegáns vagy.
Sosem süllyedtél le senkihez.
Megörököltem, csak használni nem tudom még. De már látom, hogy kell.
Jézus isten, mennyire hiányzol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése