Mi a picsáért törjem magam, hogy olyan kibaszott jófej meg kedves legyek akárkihez is, mikor velem soha nem kedves senki sem?
Én soha nem azt kapom, amit adok, a világ legnagyobb faszsága, hogy mosolyogj és a világ visszamosolyog rád...
Soha nem leszek már fontos senkinek.
Mindig van nálam fontosabb és gyűlölök mindig az utolsó utáni lenni a sorban.
Kibaszottul elegem van, hogy soha senkinek se jutok előbb eszébe, mint száznyolcvan másik.
Rajtam csa röhögni lehet, meg gúnyolódni, csak abban lehetek az első, ha valakit alázni kell.
De ezek szerint ennyit érek. Mindenkinek. Mindegy, kinek.
Žagubica fölött a hegyekben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése