Néha, félpillanatokra
annyira közel vagy hozzám,
hogyha kinyújtanám a kezem
a körmeim hegye megérinthetne téged
Néha, mikor nem vagyunk önmagunk
csak az árnyékainkban élünk
a karácsonyfaizzók félhomályában
együtt táncol a testünk a falon
Néha, mikor tudnék írni, de túl fáradt vagyok
hozzád szeretnék menni feleségül
félpillanatokra, hogy bolodogok legyünk
ha növesztem még a körmeim
talán elérhetlek vele, ha legközelebb az enyém leszel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése