Nem tudok bízni benned.
Sem hinni neked.
Mikor eddig mindig az ellenkezőjét mondtad ennek, még egy hete is bőszen állítottad az ellenkezőjét...
Nem tudok hinni neked, és nem is erőszakolom meg magam, hogy hinni akarjak, a pókösztönöm azt súgja, valami nincs itt rendben.
Hiszen olyan sután tartod fenn a látszatot is:
Szinte kerek perec megmondtad már, mi az igazság, aztán mentegeted saját magad, hogy de nem úgy értetted...
Csak bekattant valami a fejedben.
És én nem eszköz akarok lenni pillanatnyi, múló céljaid elérésében, én társ akarok lenni melletted, közös célok felé.
Ez most nem az, csak egy zsarnokoskodó kisfiú, aki hisztizik azért, amit nem kaphat meg azonnal.
És talán egy pánikba esett felnőtt, aki azt hiszi, nincs már sok ideje megszerezni azt, amit igazából sose akart.
Hát ez van.
Felzaklattál és nem tudom máshová tenni, csak ide.
Sajnálom, őszintén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése