Az elmúlt időszakban rengeteg érzés dübörgött végig rajtam, de ha hiszitek, ha nem, életemben először most a pozitívak maradtak meg.
Annyi, de annyi ember igyekezett segíteni nekem, mondott jót nekem, volt velem kedves és annyian mutatták ki felém az őszinte szeretetüket, hogy az belém ivódott.
Olyan mélyen belesültek ezek a képek az agyamba, hogy másodpercre pontosan fel tudom azokat idézni. Minden szót, érintést, pillantást, a legkisebb gesztust is.
És mikor sétáltam hazafelé, a nyárvégi hűvös hirtelen sötétben, le a domboldalon, egyedül, elsírtam magam.
De örömömben.
Sokszor vagyok magányos, és nagyon sok helyzetet egyedül kell átvészelnem, vagy megoldanom.
De basszátok meg,
nem vagyok egyedül.
Remélem tudják, akik örömet okoztak nekem, akár a legkisebb dologgal is hogy hihetetlen, sőt már már irreálisan nagy boldogságot hoztak vele a szívembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése