Marha jól elvagyok, amíg nem feszítem be magam a jövőn való töprengéssel.
Komolyan, ha leszarom, az le van szarva. Elengedem. Élvezem a pillanatot, boldog vagyok, elégedett, és a világ rózsaszín.
De amikor elkezdek agyalni azon, hogy akár csak hónapok múlva is mi lesz, hogy lesz, vagy akár csak arra gondolok, hogy valamit változtassak, annyira kész leszek, hogy aludni se tudok.
Ez nyilván nem jó, de megvilágosított. Azért volt bennem ez a feszültség régen folyamatosan, mert nulla biztos pont mellett folyamatosan azon agyaltam, hogy hogy lesz. Hogy bármi hogy lesz, akár holnap is hogy lesz.
Most, hogy elkerültem a golyót, kicsit leizzadva lihegek egy felfordított autó mögött és azon agyalok, hogy basszus, a többit is el kéne kerülni. De nem tudom ki akar még lőni rám.
Éjszaka sokáig fent voltam, és szólt az IQ rádió, de közben valami más is megmozdult. Elkezdtem ugyanis egy verset formálgatni magamban, annyi annyi év után.
Írni kéne.
Újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése