Az idegen ember

Vitorlák felvonva, az árboc mereven áll, megtartja mindet. Szél fúj, indulásra készen. Ott a mentőcsónak, ha valami mégis beütne, a kosárban őrszem figyeli a veszélyt. Kötelek a helyén, kormányos a helyén, vasmacska a helyén.

Megy az idő, visz a víz. Hullámok, viharok, napsütés, sirályok hangja, halak szaga.

De az idegen ember nem szállt fel.

Az idegen embernek nem jutott hely ezen a hajón.

Ez már a második életünk.

Bevált a jóslat. Te kutya lettél én meg macska.

Nem kell szeretnünk egymást.

Idegenek vagyunk.