-1

Egyszer azt olvastam, hogy egyről könnyű a kettőre lépni, de nullából sohasem lesz egy. 

Pontosan értem, mit jelent ez.

Mi, akik mínuszból indultunk, hozzuk magunkkal, újratermeljük és a legnagyobb erőfeszítéseink ellenére is egyszerűen megakadunk, valamicskét előrehaladunk, de mindvégig ott tornyosul a nyakunkban az egész, a lehetetlen, a megváltoztathatatlan. 

Az első diplomás vagyok a családomban. Szegénységben nőttem fel, és minden tehetségemet beleadva, minden forintot megspórolva és mindent hatszor meggondolva is még mindig, és örökké le leszek maradva másokhoz képest.

A barátaim, akik sokkal szerencsésebbek, lakást, házat vagy pénzt örökölnek, vagy egyszerűen csak kapnak, teljesen más problémákkal küzdenek, mint én. 

Nekik nem azon kell bánkódniuk a nyáron, hogy a házba vannak zárva, mert még a városi bérletükre sincs pénzük, hanem, hogy ebben a hülye időszakban melyik vágyukat adják alább, és "csak" közeli tengerpartra menjenek nyaralni.

Én meg itt vagyok, a nulla fizetésemmel, amiből két diplomás tanárként sem telik a bérletemre.

Oké.

Elfogadtam, hogy sosem fogok repülőn ülni, és kizárt, hogy valaha még családi házban éljek.

Elfogadtam, hogy ha lesz is valaha pénzem arra, hogy jogosítványt szerezzek, arra valószínűleg sosem, hogy egy autót fenntartsak.

Nincs baj azzal, hogy turizom a ruháim, nincs baj azzal, hogy fizetés előtt egy hétig tejfölös tésztát eszek. Nincs baj azzal, hogy fetrengek két napig, mert nincs pénzem egy kurva Advilra.

De nem bírom, hogy az emberek (!) azt várják, hogy gyereket vállaljak, mikor közös albérletre sem telik a barátommal.

Nem bírok ezzel a gondolattal szembenézni, hogy bűntudatom legyen megint, ha veszek magamnak egy kibaszott csokit.

Mit kellene csinálnom? Én azért tanultam, én azért lettem tanár, mert ehhez értek. Minek mennék el burkolótanfolyamra, ha rohadtul nem értek hozzá? Minek menjek vissza az egyetemre, mondjuk közgázra, ha én nekem magas a matek?

Én ezt a rohadt kilátástalanságot nem bírom. Hogy nincsen egyről a kettőre, mert nullából sohasem lesz egy, mínusz egyből pedig csak mínusz kettő lehet. 

Gyűlölöm az egész kibaszott rendszert.

Kurvára ki kéne találni, hogy mi legyen helyette.