egyik érte a másikat,
de elfogytak a betűk és némák lettek a sorok,
s a sötét tompaságba én is belenémulok
Körmével vésett mondatokat, kusza
térképét nem is értettem soha
s most hiányzik a biztos tévedés
üres oldalak, ez most az egész
Ellopták a tábláról az összes vonást,
csak játsszuk a sértett iskolást
ülünk kussolva a padok közt, sötéten
jönne a könny is már, de mégsem-
Nincs tovább, nincs tovább akárhogy sírnunk,
nincs betű, nincs pont a sárga papíron,
elfogytak a betűk, nincs mondani már mit,
felállni, kimenni, megfejelni bárkit,
Hova vinne most már a toll, ha kifogyott,
mit mondana a szó, ha néma a torok,
minek a szenvedés, minek minden rinya,
csak egy percre várunk, -ki kell bírnia-
Ne félj, nincs mit veszteni,
a remény halott, már nem bánthat senki.
No, hát mára csak a vers. Mondjon el mindent helyettem, szép ez a világ, de a faszom tele van vele. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése