Elkezdődött az OKJ, amitől egyelőre a faszom kivan, no nem a tanulás miatt, ami egyelőre nem is volt, sőt vonz az egész gyógypedagógia, hanem azért, mert látom a különbséget OKJ és ME-BTK között, amitől tiszta gőg és beképzeltség vagyok.
Mármint, értitek? Nem lenne szabad, de mégis úgy érzem, hogy nekem a mesterszakon lenne a helyem, ami mellesleg így is van, rohadtul ott kéne lenne a summa-cum-laude diplomámmal meg az ötös szakdogámmal, ötös védésemmel és ötös államvizsgámmal, de nem lehet, mert nincs pénzem arra a nyomorult nyelvvizsgára. Persze jó ez, jó lesz ez, csak hozzászoktam már ahhoz, hogy szociálisan nem kell aktívkodnom, nincs osztályfőnök, és szent isten NAPLÓ, hanem az emberre van bízva, melyik tárgyat veszi fel és teljesíti, mire lejár a mandátuma (xD)... Most meg őrsi gyűlés a Csanyikban... Pedig nekem tényleg kurvára elég lenne a tanulás, meg a leadott anyag, oszt' mindenki menjen a dolgára, vannak nekem már barátaim meg ismerőseim, nem akarok vegyülni újakkal. Szerencsére az őrsi gyűlést megúszom egy munkaügyben, ha minden igaz, de akkor is.
Nem lenne szabad így éreznem, de annyira makacsul menni akarok már a megérdemelt mesterszakomra, hogy állatságokon jár az eszem. Hogy így-meg úgy megcsinálom a nyelvvizsgát, és a félévben már húzok is vissza a bölcsészépület felüdítő dohszagába. Persze ez megalapozatlan hülyeség, mert először is, már jelentkeznem kellett volna akkor nyelvvizsgára, pedig nem tudok sokkal többet, mint legutóbb, másodszor meg nincs keresztfélév BTK-n.
Ha pedig letelik ez a két év, és szárnyaimmal suhanhatok a könnyített, egyetemen-belüli-nyelvvizsgára, már megyek is, mint a csík.
Addig pedig semmi rossz nem fog történni, mert sokat fogok tanulni, egy eddig fantasztikusnak tűnő csajtól, aki saját elmondása szerint óráink jelentős részét fogja tartani, és mehetek az imádott gyerkőceim közé is gyakorlatra, és cumm cumm cumm mennyi finomság, csak barátkozni, meg ismerkedni ne kéne.
Az a jó az egyetemben, hogy simán beolvadsz a tömegbe, Nincs osztályfőnök, mindenki leszarja, ki vagy, csináld a dolgod legjobb belátásod szerint. Ami nekem ment is, és most szintsüllyedésnek fogom fel, hogy lesz aki a körmünkre néz, és behívja a szülőket, ha ejnye meg bejnye. Kicsit frusztrál, de nem, nem fogom most már így felfogni.
Ráérek még élvezni a dolgokat, először mindig a nehéz és kemény munka van, utána van csak a jóleső pihenés, szórakozás, kellemes kábult elájulás a fáradtságtól. Elsőre az egyetemet is utáltam, aztán fél év, és a jó ég se robbanthatott volna ki onnan. Pedig ott is megvolt a véleményem mindenről és mindenkiről, aztán mégis lett egy csomó jó barátom, és kellemes csalódásom. Főleg Daemon. :D
Mondjuk az vicces volt, hogy mikor a tanár azt mondta, hogy kell írni egy 15(!) oldalas szakdolgozatot, amit még megvédeni se kell (xD), a csoport (vagy osztály, vagy GYP-s őrs xD, a faszom tudja) felszisszent, hogy "aztazegeeeettt"... Majdnem felröhögtem. Ez jó lesz. Elvégre, a tárgyak 90%-ból van már vizsgám, tanultam őket nagy nevektől, és imádtam, és emlékszem is rájuk, másrészt van tapasztalom a jegyzetelésből, van tapasztalom önálló felkészülésből, írtam egy 40+-os ötös szakdogát, sőt írtam már beadandót a semmiről is 20+ oldalszámban, és nem kisebb név, mint Heltai János mondta rám, hogy nem is vagyok hülye.
Szóval, kedves olvasóm, a végösszeg: Isten velem, ki van ellenem? >Taka, kimás xD<
vagyis, felpörgettem magam, most pedig egyhúzással le~
De hát ezért szerettek.
Vagy valami ahhoz hasonló.
2 év. Aztán 2, és magyartanár leszek! Isten engem úgy segélyjen!
HappyへGO!!! タチアガール!
byebye: Taka
sikerülni fog :3 tudom :3
VálaszTörlés