one.two.three.

Kerestem a verset, hogy elmondjam,
törött tollammal leírjam,
essenek sorban a szavak egy dobozba,
beszurkáljam őket egy csokorba,
csöpögjön olvadt gyertyaként díszpapírra,
hogy énekelje el, aki jobban tudja,
legyen örökké, legyen sosemvolt pillanat
így őrzöm majd meg minden titkodat,
annyian éhezik egyetlen mosolyod,
sánta kis bolyongó félpillantásod,
betanult, jó gépszöveg, sablon az életre,
lerótt ív mély tiszteletgödre,
ma             a döglött szabályban legyek az értelem
ez              az egyetlen vigasz adatott meg nekem
gyere        vissza a szívembe,
szeress      mindig engem
üljön         most az idő a szekrényben, a csendben
lehetne    tudom, tudom, hogy lehetne
erre           rendelt engem a jó isten a fölre
te              vagy az egyetlen,aki vigaszt adhat
te              vagy az egyetlen aki visszaadhat
én              nem kérek sokat, csak ne fájjon
lehet          nagy kérés, de csak erre vágyom.