Nem a napsugaras, vidám, sárga meg vörös, bordó meg itt-ott zöld, mikor az út mentén még virítanak a virágok, nem. Hanem amikor nyálkás, nedves, nyirkos, a köd lenyom, és a lehullott szépség nyomott szaga ölel körbe.
Füst, hideg és ázott kutyaszag.
Nincsen ennél szomorúbb.
Nyomasztó november elsejék, hány-meg-hány... Kettő, ha dereng, amikor hó esett vagy a nap sütött, minden más emlékemen köd és nyirkos szél játszik.
Mindenki azt mondja, morbid azt kívánni, "Boldog halottak napját!"
Pedig ha megállsz egy pillanatra, rájössz, nem butaság. Sőt, a legkorrektebb kívánság, ami csak a szádat elhagyhatja.
Ha azt mondod valakinek, legyen boldog ezen a napon, mikor körülálljuk a sírt, és zsibbad bennünk a fájdalom, azt kívánod neki, senkije se legyen ott lenn, a földkupac alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése