minden csak innen tűnik lehetetlennek,
mások szemében "ő meg ő" leszünk
mint amilyen a föld meg az ég: egyek.
Te meg én... ha lecsukom a szemem látom,
minden álmomból felriadva ott van velem,
hogy nem volnék nélküled kezdetektől fogva,
és hogy te sem volnál már régen nélkülem.
Keményen és megdönthetetlen szabályok közt,
úgy állunk mi, mint a könyv fedőlapjai,
nem látjuk egymást egymást fogva tartva,
de bennünk összefogva nyugszik valami.
Fekete szemed úgy vonz magához,
látok benne minden bűnt, amit még nem követtem el
a világ végén járdaperemen sétálva
hallgatom ahogy végzet énekel.
Csábít minden rossz, amit az arcod képvisel
minden jó, mit sosem birtokolhatunk,
s bár nem tudom, én melyik oldalon állok,
hallak téged, és tudom, hogy mindketten meghalunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése