A mai napot megszenteltem édes semmittevéssel.
Vagyis, hát nem egészen, de édes volt.
Reggel felkeltem, fél órát gondolkodtam aludjak-e még egy fél órát, aztán mivel már úgyis mindegy volt, elbattyogtam a boltba. Bevásároltam apának, hogy ne kelljen a hétfőn boltba mennie, mert fáj a lába, és Teshó csak kedden jön haza. Megleptem magam egy csokis csigával, aztán nekiálltam mosni. Miután minden tiszta lett, kiteregettem, és nekiálltam varrni a cosplay-em.
Kiszabtam, mértem előtte, meg minden, csak nem kalkuláltam bele a mellbőséget, szóval feszes a kicsike. Mondtam is gyorsan Minato-nak, aki felhívott, hogy egyszerűbb lenne, ha nem lenne mellem, de hevesen tiltakozni kezdett. Ismert okokból. XD
Feladtam hát pár napra, most már "úgyis csak" összevarrni kell, és március nyolc azért még mindig elég messze van. Még akkor is, ha Teshónak kell csinálom egy Ai no gundan - Oda Sakura sapeszt meg kardigánt, vagy mi is az, ami rajta van... Pláne, hogy azt mondta, lehet be se öltözik. No mindegy, nem ez a lényeg.
Karácsonyra édes egyetlen házi sorozatgyilkosomtól (vagyis, hát sorozatban öl, de engem, sorozatosan egymás után xD), Sawa-tól (sok egyéb közt) megkaptam a K8 Eight Ranger című filmjét. Nem szokásom "ilyesmit" nézni, mert tekintettel vagyok az idegeimre (xD dehogy vagyok), de ha már megkaptam, biztossá vált, hogy akad majd egy délután, amikor a hét szuperjani köti le majd minden figyelmemet. Karácsonykor még nagyon féltem tőle, utána már a vizsgákra tanultam, és ekkor el is döntöttem, hogy ez lesz a jutalmam a jó vizsgaidőszakért, de a múlt héten még nagyon kicsinek éreztem magam hozzá, s nostanra gyűlt össze csak a bátorságom.
Igazából ismétcsak ismert okokon túl az is aggasztott, hogy felkúrja az agyvizem, ha elbasznak, elolcsóznak egy filmet, és csak arra játszanak, hogy legyen meg a nézettség az összepisált tinibugyik, nyálcsorgató öregasszonyok és kéjenc csúnyabácsik hada miatt. Viszont~ meglepett. Jó film. Kimondottan jó film. Persze vannak benne furcsa dolgok, de szerintem ez nemzeti sajátosság xD. Annyi problémám volt, hogy a feliraton istentelenül érezni lehetett, hogy szóról szóra (értsd: nyelvi fordulatok, szóösszetételek) az angol fordítása, isten mentsen tükörfordítása. Az egy dolog, hogy nem próbálták meg magyar szójátékokkal kiütni az eredetiket, hanem odaírták, hogy mire utal (amiket el se tudtam olvasni, olyan gyorsan eltűntek XD), mert egy, senki se olyan szerelmese a magyar nyelvnek, mint én, kettő kinek van erre ideje. De néhány megoldás kimondottan zavaró volt, például túlbonyolított szerkezetek, ilyesmik, amiket magyarabbul is meg lehetett volna oldalni. Dehát, ki vagyok én, hogy kritizáljak egy subbert, mikor mai napig meg akarom ölni azt a csajt, aki azt mondta, hogy túlfordítom a dalokat. xD
...
Tegnap éjszaka 9gag-on találtam egy képet, amin a legjobb animációs filmekből voltak kiragadva jelenetek. Volt köztük néhány japán is, klasszikus grafikával, és gondoltam rákeresek, hátha valahol fent vannak. A Hadashi no Gen címűt meg is találtam YT-t, és csodák csodájára volt hozzá magyar felirat somewhere over the rainbow xD Olvastam hozzá leírást, és kiderült, hogy Hiroshima bombázásáról szól. Mondom, ez nekem való, szeretem a II- világháborút (már ha lehet ilyet mondani), és valami megfoghatatlan oknál fogva vonz az atomenergia (... ezt nem is tudom, hogy lehet normálisan leírni... érdekel? Nem tudom. Nem igazán az atomerőmű, hanem az ilyesfajta "balesetek", szörnyű, és nem érem fel ésszel, hogy képes ilyesmire valami kis cucc, amit Isten a kék ég alá csöppentet a negyedik napon... értitek??)
Szóval, lekaptam, és mondom ma megszentelem a hófűvást, elvackolok a radiátor mellé, beropizok, becsokiscsigázok (LOL XD) és nézek ki a fejemből. Először mondom, kezdjük a kemény dolgokkal. Eight Ranger kiszedve a tokból, benyomva a lejátszóba, rettegés, aztán nagyon kellemes csalódás. Mondjuk 10 perc se ment le, csengettek, utána öt, és csörög a telefon, aztán újabb tíz és sms... majd vége, még ki sem hűlt a proci, még meg se száradt Ezüst fogsorán a művér, már pergett is a Hadashi no Gen. Egy rövid ideig egészen aranyos sztori, persze nyomasztó, hogy tudom, mi lesz a vége, és a háború nem egy Walt Disney mese tejszínhabbal, de amikor ledobták az atomot, és minden teketóriázás nélkül szarráégtek, szétfolytak és minden lehetséges halálnemmel meghaltak az emberek/kutyák/lovak, éreztem, hogy nem szarral dobálozunk, meg lesz itt a JP faktor. Volt, hogy nevettem, mert vannak benne nagyon kedves motívumok, de átlag 10 percenként bőgni is van miért.
De ennyit az okoskodásról.
Majd még jövök, mert közben oviban is voltam gyakorlaton (már nem a filmek közben xD), és van mit mesélni, de most megyek, és folytatom tovább a couchpotato-södést :D
byebye
Taka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése